Tegnap hazafele jövet úgy döntöttem, jó ember leszek, és elveszem a felém nyújtott szórólapokat. A Boráros téren azonban nem voltam elég éber, és belefutottam egy hittérítőbe.

Hazafelé mindig a robotpilóta visz, automatikusan vágok át a tömegen, megfogom az embererdőből kinyúló szórólapot és vinném magammal, de jön vele egy kéz is. Ekkor már tudom, hogy nem kifizetődő jó embernek lenni, először rákos kisgyerekekre gyanakszom, aztán szemembe villan egy templom képe a papírfecnin. A kéz gazdája már kezdi is a szónoklatot: „Jaj, de jó, hogy elvetted a szórólapunkat, érdekelnek esetleg Isten dolgai?” – kérdezi, de én jó emberként intek, hogy köszi, nem szoktam mások dolgaiba beleavatkozni...