Húgom ballagásán éppen a svédasztal módjára kirakott süteményeket kóstolgattuk, amikor észrevettem egy marcipánnal gazdagon felvértezett remekművet. Sajnos, a falánk szülő- és gyermekhordák már lerohanták, így nekünk csak a marcipán törmelék maradt. Ráadásul, valaki viccből még néhány szál ballagási virágot is berakott a tálca közepére, mintha az is a valahai süteményhez tartozna. Nevetve mutatom a mellettem álló ismerősnek:
– Nézd már, majdnem olyan, mintha marcipán lenne.
A mögöttünk álló nőnek kigúvad a szeme, és fuldokolni kezd:
– Jézus Máriám, az nem marcipán?!