Van az úgy, hogy az ember csak ül és néz, mert nem bír megmozdulni. Nem tudja elhinni, hogy amit lát, illetve hall, az maga a valóság, és nem valami színdarab. Márpedig a Magyar Kommunista Munkáspárt rendezvényén minden megtörténhet, csak jókor kell jó helyen lenni...

Ma, lévén május elseje, a Munka Ünnepe, amikor senki nem szeret dolgozni, az emberek felkerekedtek, hogy majális keretein belül róják le tiszteletüket a munka iránt. Kivételesen én is velük tartottam, és belevetettem magamat a Városliget zenés, lángosos, vattacukros tömegébe.

Elvetődtem a Munkáspárt sátraihoz is. És ott csodákat láttam.

Épp az esemény kiemelt vendégei kezdtek beszélni, nem kisebb személyek, mint a kubai és a venezuelai nagykövetasszony. A mellettük álló magyarul törten beszélő tolmács fordított. A háttérben néhányan zászlókat, transzparenseket tartottak, élő fogasként, úgy tűnt örömmel teszik ezt a kommunizmusért.

Már akkor meglepődtem, amikor mindketten a „köszöntjük az elvtársakat” mondattal nyitottak. A beszédeket le sem kellett volna fordítani, mivel gyakorlatilag három szó variálásával íródtak: kommunizmus, szocialisták, forradalom. Megtudhattuk, hogy Kubában nagy forradalom van, mostantól még jobb lesz mindenkinek, pedig eddig is nagyon jó volt. És persze az itthoni forradalmat sem lehet elkerülni, mert a munkások harcolni fognak az igazukért, és megdöntik a kapitalizmust. Természetesen a gaz imperialisták sem maradhattak ki, pontosan minden úgy hangzott el, mintha harminc évvel ezelőtti ünnepségen lennénk.

Úgy éreztem magamat, mintha valami dokumetnumfilm elevenedne meg a szemeim előtt. A vegyes összetételű közönséget szemléltem, de ők minden meglepettség nélkül hallgatták a beszédeket. Amikor viszont a szónokok „Éljen a forradalom!” felkiáltással búcsúztak, mindenki ütemesen tapsolni kezdett.

Álmélkodásomból egy fiatal csaj zökkentett ki, aki kedvesen néhány papírt nyomott a kezembe. Egy kissé elkésett választási brossurát, aminek az elején Thürmer Gyula éppen forradalmat csinál, és A Szabadság című újságot. Az utóbbi kétszáz forintba kerül, ha az ember újságosnál veszi, és nem fanatikusan járja a Munkáspárt rendezvényeket. A hátoldalon egy előfizetőknek szóló felhívás is van, ezek szerint ilyen élőlények is léteznek… (Mellesleg Thürmer Gyula a hátoldalon is éppen forradalmat csinál ugyanabból a szögből.)

Így lettem részese egy élő történelem órának a májusi elsejei majális jóvoltából.

Nem is tudtam, hogy ez ilyen jó móka. Legközelebb majd egy Jobbikos rendezvényt próbálok ki.