Történt ma, hogy kaptam egy levelet. Nem elektronikusat, hanem papír alapút. Postaládába, postástól, emlékszünk még erre a módszerre. Sima, egyszerű boríték, a bal felső sarokban egy feladó: Beimli Tamás. Ez meglepetést okozott számomra, mivel minimális számú Tamást ismerek, Beimliből pedig nulla darabot. Képzeletben már átvettem a Nobel-díjat, aláírtam a nem létező könyvem megfilmesítési szerződését, és elpirultam a magasztalás miatt, amit írói és egyéb munkásságom elismeréséül írt Beimli Tamás. Mondhatni, reális elvárásokkal bontottam fel a levelet...

Ehhez képest a borítékból egy bandzsa, pixeles srác képe esett ki, a papír tetején a Dühös vagyok! felkiáltással. És rögtön el is mondja, miért. A-lá-húz-va-hogy-min-den-ki-meg-ért-se.

Dühös, mert az országot ellopták. Én a „szétlopták” szót használnám, de igaza van, ezért én is dühös vagyok, ezt innen üzenem Tamásnak.

Ráadásul, nem csak az országot, hanem az ő személyes jövőjét is ellopták. Tamás, sajnos, akkor nincs remény, mert a jövőd már biztosan egy külföldi raktárban pihen alkatrészekre bontva. A jövőtolvajok gyorsan dolgoznak.

Kiderül, hogy Tamás kemény ember, és nem szereti a névelőket: „Április 11-én alkalmam lesz arra, hogy megüzenjem kormánynak, torkig vagyok velük, és ezt meg is teszem. Húzzanak el ők!”. És akkor Tamást elhúzták…

Az egyetlen mondat, ami azért zseniálisan populistán el lett találva: „Lehet, hogy jólesne arra szavazni, aki a leghangosabb, de semmit sem érek el vele.”. Ezek szerint Tamás a lelke mélyén Jobbikos, de – mint azt az okos választópolgárok – belátja: „Csak a Fidesz képes arra, hogy megoldja a problémáimat.”.

Egyszóval, Tamásnak problémái vannak és dühös.

Ezzel hasonlóan vagyok én is. Egy a különbség. Én ezt nem írom meg mindenkinek!

Gyakorlatilag ismét egy jó példát láthattunk arra, hogy senki sem tud akkora csapást mérni a Fideszre, mint saját maga. Mert még a célegyenesben is ki kell találni valami olyan dolgot, amivel az ellenfél malmára hajthatjuk a vizet. Valami igazán erőltetett, gyenge, hiteltelen, lejárató jellegű kampányelemet, aminél jobbat az utca embere is képes kitalálni, vagy legalábbis meg tudja mondani, hogy „srácok, ezt ne, mert nagyon gáz!”. Valami borzalmas dolgot, ami után a Fidesz-fanatisták fejében is felmerül a perverz gondolat: lehet, hogy mégis csak a Jobbikra kéne szavazni?!

Nos, így történt, hogy nem kaptam Nobel-díjat, nem írtam alá megfilmesítési szerződést, és senki nem ismerte el a munkásságomat.

Egy dolgot viszont szeretnék leszögezni. Itt kérném meg Orbán Viktort, Mesterházy Attilát, Vona Gábort, Bokros Lajost, Schiffer Andrást, Seres Máriát és a többieket, hogy ne küldjenek nekem levelet. Főleg akkor ne, ha dühösek.

Egyébként, remélem, Beimli Tamás nem fog csodálkozni, ha valamelyik nap az én képemmel díszített levél esik ki a postaládájából, amin ez a felirat fog állni: Dühös vagyok, mert a Fidesz marketing osztályán idióták dolgoznak!