Nagyon szeretem az István, a királyt. Sokszor meghallgattam már, láttam sok helyen, és örülök, hogy újra elővették, néha-néha lehet egy-egy számot hallani belőle a rádióban is. Tényleg úgy gondolom, hogy egy örökéletű mű, ami ha nyugaton születik, akkor világhírű lesz.
De van egy sor, ami mindig megüti a fülemet, és rosszul esik. Koppány emígyen szól: "Késő most már mindezt újra átgondolni, / Elkésett a békevágy. / Késő már a múltat újra értelmezni, / Kényszerpályán a világ." Kényszerpályán a világ?! Szerintem, ez annyira nem illik bele ebbe a szövegbe, hogy az csuda. Nagyon szépen rímel, de nagyon fülsértő... Tudom, írjak jobbat.
De nekem rémálmaimban akkor is ez a mondat jön elő, és látom, ahogy Koppány elsápad és lesüti a szemét ennél a mondatnál...