Azt hiszem, nincs annál szánalmasabb erőlködés, mint amikor nem történik semmi, a kereskedelmi tévéknek pedig mindenképpen anyagot kell csinálniuk a híradójukba. Ebben a témában a TV2 mindig nagyot alkot...
„Most pedig élőben kapcsoljuk Nagy Zoltán, aki ott van a helyszínen, ahol nem történik éppen semmi. Szervusz, Zoli, hallasz?”
Zoli pixeles arccal, bambán néz, igazgatja a fülhallgatóját, egy pillanatra szétesik az arca a botrányos képminőség miatt, majd amikor a csönd már nagyon kínos, végre megszólal.
„Iiiigen, szervusz Kriszta, nagyon jól hallak, itt vagyok a helyszínen.”
„Lehet-e már valamit tudni?”
„Nem, még semmit nem tudunk, nem történik most sem semmi, amint azt ti is láthatjátok.”
„Mit tudsz, elképzelhető esetleg, hogy történni fog valami?”
„Egyelőre nincsenek konkrét információim a helyzetet illetően.”
„Zoli, vannak-e áldozatok?”
„A legutolsó információk szerint nincsenek, de ha lennének, valószínűleg akkor sem tudnánk róla.”
„Akkor most szerinted mit csináljunk?”
„Nem tudom, szerintem, folytatódjon a Tények, mert szeretnék már hazamenni.”
„Zoli, köszönjük szépen, ha megtudsz esetleg valamit, akkor jelentkezz, és mi azonnal élőben kapcsolunk.”
„Rendben, Kriszta, ha megtudok valamit, rögtön jelentkezem.”
„Nagy Zoltánt hallották élőben a helyszínről, Zoli, köszönjük szépen.”
A néző ezalatt meg kettéharapta a macskáját, ahogy egyik kedves barátom szokta mondani...