Ha van dolog, amiért utálom ezt az országot, akkor ez a történet tökéletesen bemutatja azt. A jogi töketlenkedés. Az, hogy az állam nem védi meg a saját állampolgárait, ami pedig, ha jól emlékszem, az alkotmány egyik alappontja. Miért van az, hogy az ilyen esetekben az áldozatot sújtja jobban a törvény? Miért nem rúghatom szájba jogosan azt, aki késsel akar kirabolni? Miért nem uszíthatom rá a kutyámat a kertembe bemászó betörőre? Mint oly sok mindenben, ebben is átestünk a ló túlsó oldalára, a „jaj, szegény, biztos rossz körülmények között nőtt fel” tipikus esete.
Nyilván sokat szenvedett életében, nem véletlenül lett az, aki. De attól miért van joga másokat büntetlenül inzultálni?! Akkor én is kirabolhatok egy bankot, csak arra kell hivatkoznom, hogy nehéz gyermekkorom volt? „Nem korlátozhatjuk a mozgásában”, hát, igen, ez a nagy baj, hogy a bűnözőknek több joga van, mint a normális polgároknak. Kérdem én, miért van az, hogy ha valaki megszegi a társadalmi kötelezettségeit, akkor ennek ellenére megkapja az ugyanebből a rendszerből fakadó jogait?! Miért-miért-miért?
Persze lehet még egy ideig játszogatni ezzel a dologgal. Kérdés, hogy ki hal meg előbb? Az egyik kirabolt áldozat vagy esetleg a román „kisfiú”, mert elkapják a skinheadek? Ne haragudjon meg senki, de én az utóbbi eshetőségben bízom...