A vizsgaidőszak egyetlen előnye, hogy az ember kezébe kerülnek az egész félévben lejegyzetelt dolgok, amik margóján érdekes megjegyzéseket találhat. Természetesen, jegyzetelés közben unatkozni szoktam, így különböző dolgokkal szórakoztatom magamat. Ezt a megosztott figyelmet az évek során olyan magas szintre fejlesztettem, hogy gyakran, az előadás végén visszaolvasva a jegyzetemet, meglepő dolgokat találok benne. Teljesen korrekt és értelmes mondatokat, amikre egyáltalán nem emlékszem, hogy leírtam! Ez persze azt jelenti, hogy a vizsgaidőszak elején a nulláról kezdhetem a tanulást, hiába használom a saját jegyzetemet, mivel gyakorlatilag azt nem én írtam, hanem valami felsőbb erő.
Ilyenkor szokott az lenni, hogy tanulás közben felfedezem a különböző „hozzáadott értékeket”, például a tanárok elszólásait. Ezekből most kettőt osztanék meg a kedves olvasókkal.
R. J. (Péterfalvi Attila megkért, hogy ne írjak neveket, mert az sértené a személyiségi jogokat), szóval R. J. tanárnő megkérte a hallgatóságot, hogy rajzoljanak fel maguknak egy 3 oszlopból álló táblázatot. Ezt a következőképpen tette: „Kérném Önöket, hogy vertikálisan hármas tagolást alkalmazzanak!” Így kell egy áltudományt áltanítani...
A másik érdekes mondat, pontosabban képzavar, A. K. tanár úrhoz kapcsolódik, aki éppen a rádiózás, a hallás háttérbe szorulásáról beszélt: „Ebben az időszakban egész egyszerűen elengedték a fül kezét.” Mint említettem, vizuális típus vagyok...