Szegény Kovács Ági! Ilyen csapda egy évszázadban csak egy van, de ő most beleesett. Csúnya ügy. Nagyon csúnya. 
Itthon néztük a Híradót, ment a botrányról szóló anyag. Mindenki össze-vissza nyilatkozott. A vádak cáfolására megjelent a képernyőn Tiszeker Ágnes (a doppingellenőrök főnöke), erre családom egyemberként hördült fel: „Ezt a nőt kérdezés nélkül fejbe kéne lőni!”. És a nyilatkozatának stílusa csak megerősítette ezt a tényt...
Ha valamilyen ügy nagyon egyértelműnek tűnik, bennem mindig megszólal a kisördög, hogy és mi van, ha mégse? Ha pont az ellenkezője igaz, mint amit a többség hisz? Most is ez történt, egészen addig, amíg Tiszeker bele nem kezdett mondókájába.
Megszólalása pillanatában mindent elsöprő erővel nyilallt belém a felismerés, igen, kérem tisztelettel, itt van előttünk az ellenőrökre vonatkozó szereotípiák modellje. Az ellenőr, aki kisiklott életét azzal próbálja jobbá tenni, hogy másokat megaláz, és visszaél a kezében lévő hatalommal. Nos, ez jelen esetben zseniálisan sikerült, előfordulhat, hogy egy karriert sikerült derékba törniük egy jólirányzott félrevezetéssel.
Értem én, hogy szabályok. Meg jegyzőkönyv. Meg elismert „vétség”. Meg aláírással hitelesített dokumentum. De érthető, ha az ember ilyenkor köp egyet: „Igazatok van, de azért a k*rva anyátokat!”