Volt nem is olyan régen az ATV-n a Humorbajnokság című vicces-ember-kereső műsor, szégyellem, de nem láttam belőle egyetlen adást sem, pedig kíváncsi lettem volna rá, annak ellenére, hogy nem sok jót hallottam róla. Valahogy mindenki nagyon ráállt erre a stand up comedyre, de úgy vagyok ezzel, hogy a Magyar Rádió már felfedezte azt a néhány tehetséges embert, akinek helye van ebben a műfajban, újak már aligha fognak feltűnni...
Valószínűleg jelentkező sem nagyon volt már, mert a forgatások előtt engem is felhívtak, mondván „a Nádas Gyuritól kaptam meg a számod, és nem lenne-e kedved eljönni a műsorba?”. Kicsit csodálkoztam, mert a Humorfesztiválon én szerzőként voltam jelen, de a szabadkozásomra annyi volt a válasz: „és nem akarod az írásaidat előadni?”.
Amikor elmondtam, hogy akkor lesz itt Világvége, ha én nekiállok sztendáppolni, a szerkesztő elkezdett az ismerőseimről érdeklődni, hogy nincs-e olyan barátom, aki ilyen perverz hajlamokkal rendelkezik, csak eddig elfojtotta magában? Nem akartam mondani, hogy akkor a rádióba együtt mentünk volna...
Kölcsönösen sajnálkozva lezártuk a beszélgetést, de tudom, hogy már nem sokat kell várnom arra a napra, amikor engem is a kamerák kereszttüzébe szólít az Élet, mert a magyar média színvonala eléri azt a tolerancia küszöböt, amikor már rám is szükség lesz...
Minden kedves olvasó emlékezzen majd ezekre a sorokra, amikor meglát engem a TV-ben, jusson eszébe a parancs: amint feltűnök a képernyőn, azonnal költözzön külföldre, mert ez az ország lakhatatlanná vált, és többé senki sem garantálja agysejtjeinek biztonságát...