|
2007. április 20. péntek, 22:48 |
|
Az utcán sétálva Gonosz Géza szeme megakadt egy kolduson. Ez történelmi pillanatnak tekinthető, mivel az ő szeme nem szokott csak úgy megakadni bármin is. A koldus az aluljáró lépcsőjén ült, koszos rongyaiba burkolózva egy mocskos táblát tartott maga elé. “Éhes vagyok! Köszönöm.” állt a táblán a felirat, előtte hevert a zsíros kalap, benne néhány forinttal. “Nagyon szívesen!” mondta Gonosz úr, és átlépte a kéregetőt, mintha csak egy homokbucka lenne. Mert Gonosz Géza tudta az etikettet, hogy a “köszönöm”-re mindig illedelmesen kell válaszolni.
|