Tegnap a HÉV-en leült velem szembe egy 16 év körüli punk-kislány, a hozzá tartozó punk-kisfiúval. A lány zsenge kora ellenére már a lázadók legkeményebb kategóriájába tartozott, a “mit-nézel-vazze” csoportba. Néha rám nézett olyan “tetszel, te rohadék” érzettel, egyébként meg a mellette ülő sráccal beszélgetett. Sok történetét már megszokottnak találtam, mint pl. részegen ülünk be órára, provokáljuk a tanárokat, füvezünk a WC-ben stb. De amikor arra tért rá, hogy rajzórán a saját véréből és temperából kevert “gyönyörű színű” festéket, akkor kicsit megváltozott a szívritmusom...
Eddig is volt egy halvány sejtésem, de most már be is igazolódott: öreg vagyok és konzervatív...