Úgy érezte, mindenki őt nézi, pedig az esernyők alatt rohanó emberek ügyet sem vetettek rá. Múltak a percek, kissé megnyugodott, azzal biztatta magát, hogy nem először csinál ilyet, és eddig mindig sikerrel járt.
Hirtelen jeges veríték futott végig a hátán, egy rendőrautó közeledett az úton. Nem szabad, hogy meglássák. Mereven egy távoli pontra szegezte a tekintetét, és bízott benne, hátha nem veszik észre. Csak a szeme sarkából látta, hogy az autó lassít… De nem állt meg, a jármű elhaladt a buszmegálló előtt, és befordult az egyik utcasarkon. A férfi megkönnyebbülten nagyot fújt.
Egy kisportolt testalkatú, magas alak szállt ki egy utcával arrébb a kocsijából. Az autóban ülő három nagydarab utas egyelőre nem mozdult. A férfi kinyitotta az esernyőjét, és határozott léptekkel elindult a másik utca felé, ahol a buszmegálló volt. Kinézett a sarkon és mielőtt befordult volna, intett a kocsiban ülőknek. Az utasok kiszálltak és tisztes távolból követni kezdték. Megkettőzte a lépteit, eltűnt a szemük elől.
Feszült volt, de ez felpörgette, nem véletlenül őt bízták meg az ilyen feladatokkal. Éles helyzetekben mindig feltalálta magát. Nem tudta kiszámítani, hogy a másik hogyan fog reagálni, de ez nem félelmet keltett benne, hanem inkább izgalmat.
Már látta a buszmegállót, és a bódéban álldogáló hosszúkabátos alakot. Ő lesz az, ott a kezében a táska.
Pár lépés múlva az esernyős odaért a bódéhoz, és a két férfi szeme összevillant. – Elhozta a teljes összeget? – kérdezte a jövevény.
– Igen, itt van a táskában a húszmillió, ahogy megbeszéltük. Remélem, így már nem lesz gond a busztenderrel – mondta a kobold.
Az esernyős megnyugtatóan elmosolyodott.
– Nem, minden rendben lesz, bízza csak ránk. Voltak esélyes jelentkezők, de velük nem tudtunk ilyen, khm… – rábökött a táskára – kedvező megállapodást kötni. Önök fogják megnyerni a beszerzési tendert.
A kobold arcán felengedett a feszültség.
– Az a lényeg, hogy mindenki jól járjon – mosolyodott el ő is. – Remélem, számíthatunk a diszkréciójukra.
– Természetesen. Nagyon vigyázni fogunk, hogy a sajtó nehogy kiszimatolja az ügyet. Ha esetleg mégis valami gond lenne, van néhány újságírónk, akiket rá lehet beszélni, hogy segítsenek elsimítani a problémát. Persze nem szeretnénk ilyesmire pénzt vesztegetni, ez csak a B terv.
– Profi munka – biccentett elégedetten a kobold. – Akkor hát, örülök, hogy megegyeztünk – mondta, és a másik felé nyújtotta a táskát.
A következő pillanatban három kigyúrt férfi teperte le a földre.
– Rendőrség! – ordította az egyik és rátérdelt a hátára, hogy megbilincselje.
– Letartóztatjuk vesztegetési kísérletért! – hajolt fölé a másik rendőr.
– Micsoda? Rendőrség?! – a földön fekvő kobold alig tudott szóhoz jutni az ijedtségtől.
Az esernyős férfi csak állt mellette, és elégedetten mosolygott.
Hirtelen egy rendőrautó fékezett csikorogva, és három kommandós ugrott ki belőle géppisztolyokkal.
– Állj! Rendőrség! Mindenki a földre!
A férfiak döbbenten néztek fel, még a földön fekvő gyanúsított is felkapta a fejét, de neki felragyogott az arca.
A kommandósok odaugrottak és lefogták a meglepett esernyőst.
– Letartóztatjuk vesztegetés vádjával! – mondta az egyik és rákattintotta a bilincset.

A másnapi nyomtatott sajtó nem volt kíméletes. Minden újság címlapon hozta a történteket. A gúnyos szalagcímek egymást túllicitálva harsogták bele a világba: hosszas szervezés és nyomozati munka után nem várt siker! Az újpesti és a soroksári rendőrkapitányság emberei egymást tartóztatták le!