Lassan-lassan lejár a kibeszélőshow-k ideje, reméljük, nem fogjuk őket később visszasírni. Minden fajta problémára ajánlanak megoldást, őszintén, kertelés nélkül mondják ki az igazságot, arra gondoltam, mi történne, ha egy politikust hívnának meg egy ilyen műsorba. Ez a jelenet egy ilyen történelmi pillanatot örökít meg.

[Műsorvezető] – Jó estét kívánok, köszöntöm a kedves nézőket, mai műsorunkban igazi médiatörténelmi pillanatnak lehetnek szemtanúi, stúdiónk vendége Kovács János államtitkár, aki először itt nálunk mondja el sötét titkát. Üdvözlöm, Kovács úr.
[Politikus] – Jó estét kívánok.
[Műsorvezető] – Kovács úr, ön egy nagy bejelentéssel készült ma estére.
[Politikus] – Igen, ország-világ előtt szeretném elmondani azt, amit eddig magamban tartottam.
[Műsorvezető] – Izgatottan hallgatjuk, miről lenne szó?
[Politikus] – Kérem szépen, szeretném bejelenteni, hogy 20 éves politikusi pályafutásom során nagyon sokat loptam.
[Műsorvezető] – Megrázó bejelentésre számítottam, de azért ilyen szörnyűségre, még én sem készültem.
[Politikus] – Igen, sajnos, nincs mit szépíteni a dolgot: mindent elloptam, amit tudtam. De ez még nem minden.
[Műsorvezető] – Kérem, csak lassan, már így is sokkolta a közönséget. Megkérem a gyengébb idegzetű nézőket, hogy egy kis időre kapcsolják ki a televíziót.
[Politikus] – Nem csak hogy loptam, de ezért nagyon szégyellem magamat. Kérem szépen, úgy érzem… Úgy érzem, nekem bűntudatom van!
[Műsorvezető] – Ez fantasztikus, erre igazán nem számítottunk.
[Politikus] – De-de. Lelkiismeret-furdalásom van, mert azt érzem, hogy nem voltam méltó a választópolgárok szavazatára. A bizalmukról nem is beszélve.
[Műsorvezető] – Kedves nézőink, kérem, bocsássanak meg, ha megcsuklik a hangom, de ezt nehéz kibírni sírás nélkül.
[Politikus] – Borzasztóan sajnálom, és szeretnék mindent visszafizetni. Természetesen, már beadtam a lemondásomat.
[Műsorvezető] – Egészen elképesztő, ahogyan egy emberi élet tragédiája bontakozik ki a szemünk előtt. Itt ül velem szemben János, aki egy egyszerű ember, mégis ilyen kegyetlenül elbánt vele a sors.
[Politikus] – Azt hiszem, nincs már értelme tovább élnem, megfojt a múltam súlya. Minden nap úgy kelek fel, hogy megkérdezem a tükörtől: János, te tényleg elloptad a választók pénzét?
[Műsorvezető] – Kérem, kímélje meg a gyengébb idegzetű nézőinket, ne mondja el, mit válaszol ilyenkor a tükör.
[Politikus] – Térden állva könyörgöm, bocsássanak meg egy szerencsétlen, nyomorult politikusnak, aki lopott! Nagy az én bűnöm, elsikkasztottam az ön pénzét, az önét és az önét is! A közönségét, a tévénézőkét, meg mindenkiét az országban. Jaj, nagyon fáj ez nekem, hiszen nem csak a pénzüket loptam el, hanem visszaéltem a bizalmukkal! A lelküket raboltam ki!
[Műsorvezető] – János, kérem, nyugodjon meg, higgye el, most egy ország zokog és imádkozik önért. Mindannyian megbotlunk néha, ne vádolja magát.
[Politikus] – Ó, köszönöm, annyira jók hozzám, én ezt meg sem érdemlem.
[Műsorvezető] – Kedves nézőink, mai adásunkban Kovács János államtitkárt látták, aki ország-világ előtt jelentette be, hogy lopott és ezt megbánta. Jövő héten hasonlóan drámai percekkel várjuk önöket, vendégünk lesz Nagy Péter, az ország leggazdagabb építési vállalkozója. Ő a kamerák kereszttüzében fog bocsánatot kérni attól a két embertől, akiket feketén dolgoztatott. Viszontlátásra!