Politikai beszéd az országot rejtetten megszálló erő, a biciklisek legnagyobb ellensége ellen. A jobb érthetőség miatt hozzáteszem, hogy a Vízmű mindig olyan területeket zár le, ahol mi biciklizni szoktunk... (2003.)

Tisztelt hölgyeim és uraim, sorstársaink, magyar biciklisták!

Mély fájdalommal kell bejelentenem, hogy eljött az a pillanat, amikor meg kell kondítanunk a vészharangokat. Az a pillanat, amikor ellenségünk leleplezte magát, minden eddig kétkedő sorstársunk számára világossá vált: a Magyar Vízművek Rt. Magyarország irányítását akarja átvenni. Hosszas a háttérben megbújó alattomos munkájuknak köszönhetően felőrölték a magas pozícióban lévő emberek ellenállását, mihez kétségsem férhet, hogy erőszakkal. Helyükbe saját embereiket csempészték, s már majdnem összeállt az ördögi gépezet, amikor hibáztak. Elbízták magukat, és ahogy oly sokan a célegyenesben botlottak meg. Nem gondoltak ugyanis arra, hogy mi figyeljük őket. Mi, magyar kerékpárosok. Figyeljük minden mozdulatukat, hiszen régóta sejtjük, hogy mire készülnek. Tudjuk, Magyarország elfoglalása a céljuk, de eddig talán mi sem tudtuk elhinni. Most azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem riadnak vissza a legaljasabb eszközöktől sem, csakhogy magukhoz ragadják a hatalmat.
Megtörtént az, amitől lelke mélyén mindenki rettegett: rátették iszapos kezüket a MALÉV-ra, vezérigazgatójuk az ország egyetlen jelentős légitársaság legfelsőbb embere lett. Ezzel még a menekülés lehetőségét is elvették tőlünk. Õk saját gyávaságukból indultak ki, nekünk azonban eszünkbe sem jutott menekülni. Nem fogunk meghátrálni. Hosszú és nehéz háború lesz, hiszen már szinte az egész ország az ő kezükön van, de kellő kitartással és akaraterővel győzhetünk. Nem nézhetjük tovább tétlenül, ahogy a Gonosz felbontja a járdákat, utakat, önkényesen kisajátít zöldterületeket, cselekednünk kell, amíg nem késő. Higgyünk benne, hogy győzhetünk, hogy örökre kiűzhetjük a Vízmű embereit, és megtisztíthatjuk utcáinkat a "Magán terület, belépés csak Vízmű dolgozók részére." feliratú tábláktól.
Sajnos, magunkra maradtunk, ugyanis Magyarország jelenlegi kormánya is összejátszik velük, hiszen ilyen gyalázat nem eshetett volna meg, ha a kormány is segítségünkre siet. Kezemben tartom azt az 1978. november 13-án kelt szigorúan titkos kinevezést, mely bizonyítja, hogy a III/II-es jelölést csak az utókor megtévesztése céljából alkalmazták, hiszen az nem a titkosszolgálattól származik, hanem a D-209 jelű azonosítóval a Vízmű legtitkosabb embereit jelölték.
Bizonyítható, hogy az előző kormányba is beépültek, elég csak a gyalázatos trafóház-foglalást említenem, ahol két kerékpárost kegyetlenül kitoloncoltak egy általuk magánterületnek titulált területről, mely évek óta a biciklisek főhadiszállása volt. Azt hiszem az érvek meggyőzőek, a magyar kerékpárosok társadalma válaszút elé érkezett. Vagy ölbe tett kézzel várja, amíg őt is bedarálja az épülő diktatúra fogaskereke, vagy csapást mér a Gonoszra. Eljött az idő, döntsenek, döntsetek, döntsünk...