Megjegyzés: Ez egy kitalált történet. A felbukkanó szereplők neveiről annyit, hogy pölö a SZÉK más is lehetne, lehetne teszem azt, ASZTAL is, de én jobban szeretem a székeket. A Dzsoli néni lehetne Treff bácsi is, de nekem csak Dzsoli néni. A Patkós Dani is lehetne Daniel Horseshoe, de nem. A Tomasz meg lehetne Tomó vagy Szamó, de ezek B. András bejegyzett védjegyei. Ugyanígy az egyéb emberkék nevei is... Szóval, ha valaki netalántán hasonlóságokat fedezne fel a való világgal, az csak is a véletlen műve lehet...

–Üljél már le! Tibi drága hányszor mondjam, hogy üljél le?! Na. Ne beszélj, inkább nézzed az anyagot, mert valakit meg fogok invitálni. No, nézzük csak... (Lapozgat, lapozgat a szekrénynek háttal dőlve, majd felnéz.) Na, milyen csend lett, hi-hi. (Tovább lapozgat.) Na, kit szeressek, kit szeressek? Á, na, Németh Nóra!
–Tanár nő, már másfél éve nem jár ide.
–Neeem?! Jaaaj, de kááár... Pedig nagyon szüksége lenne a jegyre. Képzeljétek ebben a félévben még nincs is jegye!
–Másfél éve kiment Amerikába!
–És még nem jött haza?! Na, szép dolog... Ugye, hát mondhatjuk, hogy ez is az USA negatív hatása. A múltkor is az egyik Disney filmben láttam egy jelenetet, amiben az oroszlángyerek kólát ivott Ez, hát ugye, egy nagy butaság, hiszen az okos emberek bebizonyították, hogy a sivatagokban, mondhatjuk úgy, eléggé kevés a McDonald’s-ok száma. Na, mindegy... Azért persze a felelést nem ússzátok meg... (Újra lapozgatni kezd.) Na jó, akkor legyen mondjuk a... Na, ki is? Ki is? A Novák Éva!
–Hiányzik.
–Hiányzik?! Jaaaj, de káááár.... Pedig pont őt akartam feleltetni! Hmm... akkor, Tomasz, mondjál nekem egy egész számot, 23,8 és 24,5 között, én meg ide magamnak felírok egy műveletet.
–24!
–Ó, én is pont erre gondoltam! Bár, egyszer a lottón nyernék így. A múltkor már majdnem sikerült, de hát mégse. Nagyon jó, akkor nézzük csak,.. 24-ből nulla, az 24, osztom eggyel, az 24, veszem a négyzetét, az 576, annak a négyzetgyöke az 24, annak a reciproka egy-huszonnegyed, ezt szorzom saját magával, az annyi mint... 24! Nézzük csak ki is a 24-es. Ki is az, ki is az? Na, Patkós Dani!
–Gondoltam...
–Na, akkor sorold fel nekem, tudod mit? Mit is, mit is? Na, akkor sorold fel nekem a kedvencemet, Zala megye tengerparttalan városait. A minik nem érdekelnek, falvakat nekem ne soroljál, csak a legnagyobbakat a városokból. Csönd legyen! Andriska! Jó neked neki az egyes? Ha nem hagyjátok abba, beírom neki a kampót, mert úgy veszem, hogy nem hallottam, amit mondott, tehát lényegében, nem is mondta el.
–Nagylengyel, Lovászi, Letenye, Tornyiszentmiklós, Hévíz, Keszthely... (SZÉK bólogat.) Zalaszentgróf...
–Na, na. Azért mert én bólogatok, az nem jelenti azt, hogy jó is, amit mondsz. Keszthelyet ne mondjuk, mert azt nem szeretem. Az a Balaton partján van, a múltkor is, amikor a yachtommal csónakáztam, eltörött a propellerje egy kiálló sziklán, úgyhogy az a hely nekem tabu. Na, jó, akkor mit szeressek még? Mondjuk hasonlítsd össze nekem az északi és déli sarkvidék legjeit. Miben leg a déli és miben leg az éjszaki?
–Az északi sark...
–Igen, nagyon jó, akkor mondjál még a déliről is valamit.
–Õőőő...
–Hát, teszem azt, ugye, ha a Földet tekintjük, akkor, hát mondhatjuk úgy, hogy a legdélebben van, ebben is leg a Földön. Aztán, még, mondjál nekem még...
–Itt mérték a...
–Nem. Azt nem itt mérték. Ne keverjük a dolgokat. Szerintem hagyjuk Dani. Milyen voltál?
–Hát...
–Hát bizony! Na, mégis mondjál nekem magadról valamit.
–Hát, szerintem ez talán egy kettes.
–Na, na! Azért ennyire nem volt jó! Jó volt, de nem ennyire... Úgy látszik, hogy a Dániel név tényleg szerencsétlen egy név. Tudjátok, most is nem rég távozott két Dani az iskolából, de úgy látom, ti elég jól tartjátok magatokat, megvan belőletek még mind a három... Na jó, tudod mit, nem osztályozom le, mert, gondolom neked is van családod, egyébként is utálom ezt az anyag részt, de a következő anyagból te leszel az első, az tutiziher. Akkor most mi legyen, mi legyen? Invitáljak meg helyetted egy másik embert? Áh, nem. Gyerekek, elegem van. Utálom ezt az anyagrészt! Ne feleljünk! Annyira rossz ez, most mit lehet ebből felelni?! Kész. Ennyi. Akkor nem kell izgulni, nem felelünk... Papír elő, inkább röpit írunk, mert nincs most kedvem felelni, meg az anyagot sem mondani. Kész. Ma egy ilyen napom van. A dogákat mindenkitől beszedem, de csak a prím számú emberekét osztályozom le, meg még választok hozzájuk az én ízlésem szerint, pölö, azokból, akinknek szép nevük van. Pluszban, figyelj ide, pluszban adok a, mondjuk, 1 és teszem azt, a 35 közé eső emberek irományára is jegyet. Azt hiszem, mindenki tudja magáról, akinek nem inge, nem veszi magára. Örüljetek neki, legalább van egy jó ingetek, amit nem a Tescoban vettetek, de erre már a múltkor kitértem. Nevedet máris felírod, füzetet elteszed, becsuksz mindent. Jó, na, akkor... Első kérdés, mi legyen, mi legyen? Na, akkor írd le, hogy hogy lehet egy jéghegyet észrevenni, anélkül, hogy látnád. Kettes kérdés. Fejtsd nekem ki, hogy mi a különbség az északi és a déli sark között. Tehát az északi és a déli sark között Ennyi. Két kérdés, öt perc, írjad.
–Az egyes feladatban mit kell pontosan?
–Mi az egyes? Nem emlékszem. Ja, megvan. Hát, azt, hogy pölö, teszem azt, csillog az égbolt. Jaj, de ne kérdezzetek, mert komolyan mondom, megmondom az összes választ. Egyébként, írjátok csak nyugodtan, de ne beszéljetek, mert ha beszédet hallok, akkor azt hiszem, hogy kész vagytok, és be találom szedni. Komolyan mondom, néhányan szemtengely ferdülést fognak kapni... Hé, Danik ott elől, látom, nagyon összejöttetek. Mindenki a saját kút fejéből! Nem nézed a másikat! Berni, mondom, nem nézed a másikat! Na, tudjátok mit, leoltom a lámpát, hogy ne lássátok egymást, hátha, úgy jobban megy. (Sötétség.) Tudtam én, hogy érdemes volt egy ilyen kis praktikus éjjellátó készüléket venni... Még szerencse, hogy a férjem amatőr csillagász... (Végig pásztázza az osztályt.) Na, mi van?! Máris befejeztétek? Ezt nevezem gyorsaságnak! Ez igen!
–Tanárnő! Nem látunk semmit!
–Igen? Hát, sajnálom, ez ugye, egyéni szoc. probléma. Az életben vannak nehéz dolgok, le kell küzdeni őket. Amikor annyi idős voltam mint ti, én is kénytelen voltam. Volt nekem is egy tanárom pölö, aki annyira profi volt, hogy alva tartotta az órákat. Nála ugye, nem lehetett felkapcsolni a villanyt, nehogy felébredjen, mert olyankor mindig mérges volt és feleltetni kezdett. Ilyen az élet! Ez van. Na, de, ne húzzuk az időt, úgy látom, már senki nem ír, úgyhogy a pad szélén lévő emberek szedjék össze és adják ide ezeket a remek papírokat, remélem ti is így gondoljátok, hogy remekek lettek. Akkor. Kinyitod a füzeted, és mondom az anyagot. Na jó, ha ennyire szépen kéritek, akkor felkapcsolom a villanyt. (Világosság.) Na, tessék. Csak hogy lássátok, kivel van dolgotok... Ha-ha, szó szerint! Kinyitottad? Jó, tehát akkor írjuk oda fel magunknak a kis füzetünkbe, hogy mi lesz a következő kis témánk címének a neve. Írjátok föl magatoknak, hogy "Amerika földrajzi helyzete az elhelyezkedése alapján". Tehát még egyszer: "Amerika földrajzi helyzete az elhelyezkedése alapján". Látom, nagyon tetszik, hogy ilyen szép mondat, de majd ha egyetemre mentek, ott majd fogtok ennél sokkal bonyolultabbat is tanulni. Csak, hogy ne hidd, miket kell tanulni, például nekem ennél milliószor nehezebb mondatokat kellett megtanulnom. Na, mit szóltok? Hát, szóval, ehhez tartsátok magatokat. Akkor, ha ezt felírtad, húzzál magadnak oda alá egy vonalat és írd alá, figyelj ide, nem Andriska, nem a nevedet kell aláírni, ez nem egy szerződés, hanem azt kell aláírni, amit mondok. Én pedig azt mondom, hogy Magyarország. Tehát kis hazánk, Magyarország. Tehát még egyszer: Magyarország. Felírtad? Akkor, rajzolj alá egy táblázatot. Na most, ebbe a remek táblázatba kell beírni a dolgokat. Az egyik oszlopba azt, hogy "földrajzi szélesség", tehát földrajzi szélesség, földrajzi szélesség, azaz földrajzi szélesség. Itt nekem a táblán csak "föci szél.", kénytelen vagyok rövidíteni, mert kevés a kréta, főleg, ugye, hogyha én nem rövidítenék, nem is tudom, mi lenne velem... Nem, Andriska, ez nem egy szél fajta, hanem az a "szélesség" rövidítve, mondom szé-les-ség. Így, ahogy mondom "szélesség", hosszú essel. Ezt könnyű kimondani, nem úgy mint, teszem azt, a Mont Kosciuscot, amit sokkal nehezebb. Na, a másik oszlopba nem írsz semmit, azt majd később töltjük ki. Tehát nem írsz semmit. Stimmel a dolog? Jó, nagyon jó, akkor mondok egy érdekes adatot, nem kell megjegyezni, csak, hogy egyszer halljál egy ilyet is. Kis hazánk nem nagy. Tehát, mondhatjuk úgy is, hogy kicsi. Innen származik az elnevezés, hogy "kis hazánk". Na, akkor még ide alá soroljunk fel magunknak a teljesség igénytelensége nélkül néhány dolgot. Kis körmöket tegyetek, és az első mellé írjátok oda, hogy ha kis hazánk nagy lenne, akkor esetleg "nagy hazánknak" hívnánk.
–Na, de, kicsi...
–Totál mindegy a dolog, érted, mondom, HA nagy lenne, akkor így hívnák, ez nem mostanra vonatkozik, de ezt nekünk azért tudni kell. Az általános műveletlenséghez ez is hozzátartozik. Aztán, mondjunk rá erre például egy példát: pölö, az amcsik, akiknek nagy az USA-juk, ők úgy hívják maguknak az országukat, hogy "our big home", ami annyit tesz külföldiül, hogy "nagy hazánk". Akkor, ha ez megvan, írd oda fel a kis füzetedbe magadnak, hogy a legmagasabb pontja az országnak 3412 méter, de a nevét inkább nem mondom meg, mert nem tudom, hogy kell mondani, rosszat meg nekem ne tanuljál meg.
–Na, de tanár nő! Az nem 2513 méter?
–Én nem tudom pontosan, nem voltam ott, amikor felfedezték, nem veszünk rajta össze, biztos igazad van, de én így szeretem, hogy 3412 méter, tehát így írod. A dolgozatban is így fogom majd kérni. Ja, kijavítottam a föci dogákat, nagyon jók lettek. Főleg az Attiláé, ebből is látszik, hogy egy nagyon okos, tehetséges ember...
–Hányas tanár nő?
–Hármas! Miért, nem elég jó?
–Hát... De.
–Na ugye.
–Na, kérem szépen, ennyi volt a föci anyag, füzeted csukd be, sajnos a biosszal is haladnunk kell, úgy hogy most gyorsan kiosztok egy ilyen leirományt, mész ki, elveszel belőle egyet, de csak egyet, mert pont 35-öt fénymásoltam, és az iskolának nincs pénze papírra. Se! Ezen a papíron látod rajta, az összes fontos dolgot az anyagból, sajnos, a saját kézírásommal sikerült leírni, mert nem volt időm a gépbe beírni estébé, estébé. Hát, én nem nagyon akarnám hinni, hogy nagyon szereted az én írásomat olvasni, ezért, figyelj ide, még egyszer mondom, ezért most prezentálni fogom neked az egészet, Te meg ide figyelsz és megtanulod itt rögtön, és akkor akár már felelhetünk is belőle. Jó, mi? Nem jó?! Pedig nekem tetszik. Na, szóval... Akkor, elmondom, hogy mikre figyelj rá. Ezen az oldalán látod a papírnak, ezt a remek táblázatot. Nem, nem azon az oldalán, hanem ezen! Ezen! Látod? Na, ezt a táblázatot így, ahogy van, bevágod. Érted? Következő órán már úgy jössz, hogy tudod. Azaz, ezt a következő órán tudottnak veszem. Maradjunk annyira, hogy az alatta lévő szöveget nem kérem, mert az egyetemi anyag, az nem kell nekem, majd ha eljutsz odáig, majd akkor, most nem kell. Elolvashatod, de nehogy megjegyezd, hogy a pingvinek jól úsznak, ne jegyezd meg, mert azt, hogy a pingvinek jól úsznak, neked nem kell tudnod. Nekem az alanyt, állítmányt, neked a pingvineket nem kell tudni, meg vagyunk így egyezve. Majd, egyszer... Aztán, ha nézed tovább, akkor látsz alatta egy másik bekezdést, ezt nagyon kell tudni, mert, ha netalántán megkérdeznék tőled az utcán, hogy mennyi a vérnyomása egy szúnyognak, akkor rögtön rávágod, hogy az attól függ, mennyit ivott. Egyszer még jól jöhet, teszem azt, elrabolnak a rablók, akkor ilyen okosságokkal akár még meg is menekülhetsz. Hát, vagy nem, de akkor meg, úgyis mindegy. Például a múltkor is láttam egy filmet, amiben elrabolták a palit, de ő csak fogta magát, és így egyszerűen feldobott egy fadarabot a tetőre, erre, mit ad Isten, visszaesett helyette egy helikopter. Mert hát ugye, a Mekgájver fönn volt a háznak a tetején. Tudjátok, van is egy ilyen híres valamicsoda, a Mekgájver a háztetőn című dolog. Olyan jó zenéje van neki. Szóval, ha nézed tovább a papírodat, akkor itt alatta van egy csomó leg. Ezeket majd otthon nézd meg, hogy mik ezek a kis dolgok. Láthatod magadnak, hogy be vannak számozva, a, b, c, d, estébé, estébé... Na, kérem szépen, akkor, ha ez így megvan, akkor máris mondom, hogy úgy készüljél, hogy a következő órán ebből fogol írni. Ábel, Ábel, tedd el azt a gyermekded dolgot, amivel a pad alatt játszasz. Jaj, erről jut eszembe, nem tudom, ismeritek-e ezt a könyvet, ez egy nagyon hasznos könyv, kötelező olvasmány jelleggel kéne lennie. A Természetes fogamzásgátlás. Hát, figyelj ide, ne nevessetek, mert, már ne is haragudj, de manapság már nem lehet tudni. Annyi mindent hall az ember. Szörnyű! Ki tudja, ugye, hogy ki, mivel játszik a pad alatt?!
–HA-HA-HA! (A. T. beleröhög.)
–Látom tetszik, ha-ha, de hát ez az igazság. Ez ennyire jó volt, Tomi, ha-ha?
–Na, de tanár nőőő! Most mi rosszat csináltam?! De tényleg?!
–Semmit, semmit, ha-ha, Tomi, csak olyan jópofa voltál, ahogy nevettél. Komolyan mondom, gyerekek, egy élmény vagytok... Szóval, aztán itt a másik oldalán, itt láthatod a fajos dolgokat. Tehát, Darwin bácsi kitalálta ezt nekünk ilyen jól, így ez a jó ember elmondhatja magáról, hogy, okos, de nagyon úgy tűnik a dolog, hogy a kutatók szerint szerény volt, ezért hát, mondhatjuk úgy, hogy soha nem állított magáról ilyet. Na, ha ezen túl vagyunk, akkor jön Földünk legutáltabb csoportja, a kígyók. Ne fújolj, gondolj bele, hogy az ő szemszögükből mi is csúnyák vagyunk... Egyébként numeró egyek abban, hogy a világ második legcsúnyább élőlényei ezek a kis állatok. Aztán, itt alatta látsz a tiszavirágról egy kisbetűs részt, ami nagyon érdekes. Gondoljatok csak bele, hogy mi van, ha teszem azt, a tiszavirágnak rossz napja van? Vagy pölö, hogy a csontváz az élőlény vagy tárgy? Estébé, estébé, szóval vannak a mi kis világunknak ilyen érdekes kérdései, amire még az okos emberek sem tudják a választ. De majd talán, ha ti felnőttök, talán a ti gyerekeitek már tudni fogják a választ. Vagy teszem azt, pont ti válaszoljátok ezeket meg. Soha nem lehet tudni... (Szaggatott csengetés.)
–Úristen, gyerekek ez milyen csengő?! Hát ez nem lehet igaz, komolyan mondom, már nem is érdemes bejárni. Egyszerűbb lenne most már akkor csengetni, ha véletlenül nincs semmi. Hát nem? Na, mindegy, ha megtalálják ezt az emberkét, aki szórakozik, az tutiziher, hogy a Dzsoli néni leveri a tíz körmét...