Egy tanárparódia, amely rendkívül széles körben terjedt el a gimnáziumon belül, csak a csodának köszönhető, hogy elkerültük vele a lebukást. (2002.)

Élő közvetítés egy nem mindennapi eseményről

Üdvözlöm Önöket, hölgyeim és uraim, Önök élő közvetítést látnak az Országházából a mai országgyűlési ülésről. Ebben az ülésszakban a jeles parlamenti képviselőkön kívül a Madách Imre Gimnázium 10. D osztálya is képviselteti magát, többek között soraikban foglal helyet Dr. Cs. Tibor, a "kúrt futak" jelenség kiváló szakértője, Dr. B. András, a méltán világhírű, szaggatott csengetés felismerő szakember, Dr. M. Gábor az ARC-POWER 50%-os részvényese és természetesen egyéb nagy szaktudású professzorok is. A Parlamentben egyelőre nagy a hangzavar, de ebben a pillanatban belép az új oktatásügyi miniszter, Dr. prof. Szabó Éva Krisztina, majd a pulpitushoz járul. A hangzavar tovább erősödik, és a miniszter asszony belekezd szónoklatába.
–Találd meg a helyedet! Tibi drága, üljél le! Becsöngettek már?
–Igen, már két másodperce.
–Úristen, sok az anyag, le vagyunk maradva. Már így is elment egy csomó idő. Bezzeg régen nem volt ennyi az anyag, de hát akkor nem is volt ilyen helyzetben az oktatás. Na, persze, ilyet nem szabad mondanom, mert hát, én vagyok az oktatásügyi miniszter. Az anyósom, tudjátok, aki a Kossuth utca 68-ban lakik, én ugyan Zalaegerszegben születtem, de ő nem ott lakik, hanem itt nem messze Pesttől, szóval az ő macskái is még az előző rendszerben szereztek diplomát, de ha állandóan közbe szóltok, akkor nem tudunk haladni, feladom a tékából, másnap bejössz, megírod. Na. Nézd az anyagot, mert feleltetek!
Hú, de csönd lett! Ha-ha, végre most már én is élvezem az órát. (Lapozgat.) Na, kit szeressek, kit szeressek? Ki legyen? Ki legyen? Milyen szép horogkereszt van a nyakadban Csurka Pisti., nem akarsz feleli?
–Nem.
–Hát, jó... Molnár úr, remélem, tanultál.
–Természetesen.
–Akkor jó, na, lássuk csak... Ki szorul rá... Hmmm... Na, Viki úr! Látom rajtad, hogy szeretnél felelni.
–Ez, azt hiszem, a tények hamis színben való feltüntetése, ezért a FIDESZ, magyar polgári párt nevében, a tisztelt miniszter asszony szájából elhangzott kijelentést szeretném megcáfolni, mert az nem felel meg a valóságnak, sőt, ha nem riadunk vissza az erősebb kifejezésektől, azt akár rágalomnak is nevezhetjük.
–De, de. Na, légy szíves egy kormányértékelő beszédet prezentáljál nekünk, a helyeden is maradhatsz. Mesélj nekem egy kicsit az elmúlt négy évről! Gondold azt, hogy a gyereked is ilyeneket fog kérdezni, egyébként én meg mondjuk egy UFÓ vagyok, tehát úgy magyarázd, hogy én is értsem. Mit tudunk erről a négy évről, milyen voltál estébé, estébé...
–A FIDESZ, magyar polgári párt nevében nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az elmúlt négy év tükrében, a polgári párt, teljes mértékben teljesítette azt, amit ígért...
–Na, na. Hát, azért volt néhány, mondhatjuk, baki. Mit gondolsz, pölö a Happy End Kft-ről? Ja, a Happy Endről jut eszembe, hogy egyszer, amikor Hawaiion voltam, akkor egy csomó érdekes kacsát láttam, úgyhogy, ha teszem azt, arra jártok, feltétlenül nézzétek meg az arra felé található kacsákat, mert, hát, mondhatjuk úgy, hogy tényleg nagyon érdekesek. Na, Orbán úr egy kicsit tempósabban, mert még videózni is akarok, de ha ilyen tempóban haladunk, nem fogjuk tudni befejezni az anyagot, pedig a césekkel már 50 oldallal előbbre tartunk, persze nem véletlenül, mert ha elejtek egy poént, nevetünk rajta, de utána rögtön kuss lesz, és pölö a Vass Dávid mindig tanul, és önkéntesen felel ötösre. Hát, Viktor úr, ez így elég vérszegény még, szünetben jössz hozzám, majd után meg felmegyek az ebédlőbe veled, és pluszban lefeleltetlek a laposférgekből. Mondjuk, olyanokat fogok kérdezni, hogy teszem azt, milyen tünetekkel járnak a szóban forgó kis csapatunk által okozott betegségek. Nem túl guszta téma, de hát ez van. Én sem szeretem túlságosan ezt az anyagot, sokkal szívesebben feleltetnélek a gyűrűsférgekből, de hát mit csináljunk, ezt is tudni kell. Ezt a minisztériumban így kitalálták nekünk, a mi feladatunk az, hogy tudjuk. Szóval, ott tartottunk, hogy... Hol is, hol is? Erről jut eszembe, Mádl úr, látom megcsináltattad a fogaidat, ezért kapsz két plusszot.
–Fogból?
–Ha-ha-ha, ezt szeretem benned Kövér Laci, komolyan mondom, ha te nem lennél, meg az a szép hosszú bajuszod... Hát, komolyan mondom gyerekek, bearanyozzátok a napomat... Ha-ha-ha. Jók a fogaid Laci! Ha-ha-ha. Csináltál höföt? Nem?! Ha-ha-ha akkor ez egy kampó. Na. Akkor füzet nyitva, mondom az anyagot. Gyuszi, Thürmer Gyuszi, tedd el azt a kalapácsot, szerintem nem ide való.
–A sarlót is, tanárnő?
–Naná! Nem is, tudod mit, jövő órára feladom neked a sarló és a kalapács használatának a történetét az ötvenes évektől napjainkig. Ától cettig, minden, amit tudsz róla, kilóra. Jó? Nem jó? Nem baj. Na, mondjon nekem valaki egy időt! Mennyi van még hátra?
–Három.
–Mi három?
–Kettő, egy...
–Ha-ha-ha milyen szellemes egy osztály ez. Mert, értitek, én nem tudom azt mondani, hogy teszem azt, X. Y. meg Z. Zs. Nem, én csak úgy tudom, hogy a tíz dé. Cakkli-pakkli. Így. Mindenki egyben. És az, hogy bizonyos emberkék teszem azt, nem tanulnak, az egyéni szoc probléma. Nekem év végén senki ne jöjjön, hogy jobb jegyet szeretne, mert ha ti így, akkor én is úgy. És te feljelenthetsz engem a szüleidnél, meg, mit tudom én a Csabinál, az igazgatóúrnál, de én szerinted kinél jelentselek fel? Aztán év végén jönnek nekem a szülők, hogy megalázom a kedves gyerekeiket. Szóval, erről ennyit. Na, akkor most mennyi van még hátra?
–20 perc.
–Nagyon jó. Akkor a következő legyen... Mi legyen? Mi legyen? Mit mondjunk, mit mondjunk... Jó, akkor írjátok fel oda magatoknak, hogy egészségügy, tehát egészségügy, mondom, hogy egészségügy, nem Andriska, nem "s"-sel, hanem "sz"-szel. Egészségügy! Nagyon jó. Akkor húzzatok ide magatoknak egy vonalat, és írjátok alá, figyelj ide, mert ez nagyon érdekes, hogy miben leg a Földön. Írjátok oda, hogy kis hazánknak az egészségügye numeró egy a világon a hatékonyságában. Tehát, ez azt jelenti, hogy teszem azt, elmész az orvosodhoz, de meglátván a körülményeket, hát mondhatjuk, hogy inkább meggyógyulsz, minthogy nem. Én ezt tapasztalatból tudom, mert amikor az anyósom macskái a Kossuth utca 68-ban betegek voltak, és a napágyon feküdtek, de mindegy, ez nem tartozik a mi kis témánkhoz, majd jövőre megtanuljuk, most még nem kell ilyeneket tudni. No... Akkor... Hol is tartottam? Mindig elterelitek az órát... Szóval. Ha ezt így felírtátok, akkor írjátok ide, hogy a magyar egészségügy romló tendenciát mutat. Tehát így, hogy a magyar egészségügy romló tendenciát mutat. A magyar egészségügy romló tendenciát mutat. Jó, nagyon jó, tehát akkor még írjátok oda magatoknak, hogy ez a mostani kormányváltásnak köszönhető. Írjatok még mellé egy idézetet, ami csak érdekesség, de azért szó szerint kérném. Skicceljétek oda, hogy "A jövő befejeződött." Ezt, azt hiszem, hogy mindenki érti, most nem megyünk bele, mert elmegy vele az idő. Veletek nem tanuljuk az anyagot olyan részletesen, mert így is le vagyunk maradva, csak a legfontosabb dolgokat kérném. Húha, már így is mennyi időnk elment... Szóval, írjátok fel, hogy a mai 10 543 214,58 magyarországi magyarból, a statisztikák szerint, amit az okos emberek kiszámoltak, én nem tudnám kiszámolni, de, ugye, nekem papírom van arról, hogy ilyeneket már nem kell tudnom, nem beszélve az alanyról és az állítmányról. Szóval, hogy ezen adott emberkék közül, saccperkábé 513,76 emberke betegszik meg 12,5 óránként. Tehát, ezt az okos emberek kiszámolták, hogy ez majdnem, figyelj ide, még egyszer mondom, majdnem a 0,005 %-a a teljes össz lakosságnak. Ezt így írd fel ide magadnak, mert a múltkor is a Vágó Pityu ilyet kérdezett, és a pali bukta a tíz milliót. Tehát, hátha legközelebb te leszel a következő, és tudni fogod. Manapság annyi pénzt lehet ilyen játékokon nyerni, hogy akár, teszem azt, egy BMW-t is vehetsz belőle. Bár, a BMW-k mostanság nagyon rossz minőségűek, a múltkor is vettem egyet, hát, képzeljétek fogta magát és ellopódott. A műholdas követési rendszer, meg mondhatjuk úgy, hogy nem működött benne. Akkor határoztam el, hogy többet nem veszek ilyet. Elugrottam a Tescóba, és ha már kabátot vettem, hát, vettem mellé egy Alfa Romeot is. Az meg a múltkor defektet kapott, úgyhogy úgy vágtam ki a roncstelepre az egészet, hogy csak úgy füstölt. Velem nem fognak szórakozni! Én bosszú álló típus vagyok, úgyhogy nem szoktam lenyelni az ilyesmiket. Hát láttatok már ilyet?! Na, de, megint elkalandoztunk a témánktól. Hol is tartottunk? Á, igen! Jó, nagyon jó, akkor saját ízlésed szerint rajzolj a szöveged mellé egy grafikont, én ide a táblára rajzolom, de sajnos csak ilyet tudok, soha nem voltam túl jó rajzból. Leírtad? Na, akkor törlöm a dolgot, egyébként tudjátok, hogy allergiás vagyok a krétaporra, úgyhogy következő órán a hetesek felelnek, és röpdolgozatot írnak egyszerre, az engem nem érdekel, hogy esetleg nem tudnak egyszerre két dolgot csinálni, egyéni szoc probléma. Na, kérem szépen, akkor érdeklődnék, hogy pölö a Horn Gyuszi mit tud a kapukról?
–Kinyitottam őket, és azt hittem, hogy bekerülök velük a történelembe. Ezt már T. János tanár úr is megmondta.
–Nagyon jó. Tehát ebből az következik, hogy...
–Hogy...
–Hogy ez egy kampó, mert nem tudod. Gyerekek, nem tanultok semmit. Jó, hát nekem mindegy, érted, én leadom az anyagot, az én lelkiismeretem tiszta... Ugye, a cések azok, tudnak... Kérdezek tőlük valamit, egyből, érted, így, a kisujjukból vágják rá a választ... Pedig nem okosabbak nálatok, csak hát ugye... tanulnak. Megkérdeztek bárkit, mindenki meg fogja erősíteni. Az egész tanári kar. Ha nem tanultok, komolyan mondom, olyanok lesztek, mint a szomszédom. A múltkor is megyek haza, hát látom, hogy nagyban vagdossa le a borostyán kapaszkodóit. Mondom neki, hogy mit csinál. Aszongya, hogy tetves a borostyán. Mondom neki, hogy nem. Erre fogja magát, érted, csak úgy, és betöri az ablakaimat. Ilyen emberek vannak! A rendőrség meg... hát ők nem tudnak semmit csinálni, meg hogy bizonyítsam rá meg estébé, estébé. Szóval, komolyan mondom, gyerekek, ha házat építesz, megéri beletenni golyóálló ablakokat. Na, jó, akkor papír elő, és írjuk a röpit.
–Ne, ne, neeee...
–Nem baj, engem nem érdekel, nem fogok ordibálni, papírt elővetted, mondom a kérdéseket. Egyes kérdés, kifejtős kérdés, hasonlítsd össze a világ összes egészségügyi miniszterének nevének kezdőbetűit az én ízlésem szerint, úgy, ahogy benne van a fejemben. Az nem érdekel, hogy nem tanultuk, én úgy veszem, hogy elmondtam, csak Te megakadályoztál benne. Na, csönd, írjad. Következő kérdés. Ha nem volt rá elég időd, sajnálom... Következő kérdés mi legyen, mi legyen? Á, inkább nem lesz, na, padszélére kiadod, nevedet rá se írd, úgyis felismerem, egyébként meg úgyse érdekel. Add ki a szélére! Mondom ADD BE! Már nem írsz, leteszed a tollat, és kiadod a szélére. Köszönöm a tollakat, de én a papírokra gondoltam... Már az Áginak is megmondtam, hogy értelmes egy osztály vagytok... Na ugye... Akkor, most mennyi időnk van még hátra?
–5 perc.
–Nagyon jó. Szuper. Akkor feladom a tékából a következő anyagrészt, a 78-tól, a 170-ig. Ez az egész egy nagy mese, szeretnék rajta túl lenni minél előbb. Persze így könnyű lesz, mert most egy hónapig fogjuk ezt csinálni, bejössz, megírod az előző anyagrészből a dogát, feladom az újat estébé, estébé. Még mondok egy forgatókönyvet. Következő utáni órán, tehát két hét múlva témazáró az egészségügyből. Tesztes lesz, azt úgyis tudom, hogy szeretitek. Azon az órán mindenképpen megírod, bármi van, bombariadó, tűz, víz, repülő estébé, estébé. Engem nem érdekel, ha köbe jönne valami, akkor egyenként lefeleltetek mindenkit az anyagból, de ha, ne adj’ Isten, én nem leszek, akkor beküldöm a Joli nénit és vele megírjátok, tehát úgy készüljél. Na, jó is, hogy ilyen gyorsan végeztünk, úgyis mennem kell az ebédlőhöz ügyelni. Akkor, ennyi. Pakolás, menjetek, mert a Joli néni be szeretné zárni a termet. Ja, a koala mackó születése című dolgot majd a jövő órán megnézzük. Na, sziasztok!