Avagy: botrány botrány hátán

Szomorúan nézek végig az asztalomon, ahol feltornyozva állnak az új Budapest Sportarénáról szóló cikkek. "Sok sebből vérzik a Budapest Sportaréna", "Nem veszik át a Sportarénát" és így tovább, olvasható a címoldalakon. Egy ekkora beruházásnál azt várná az ember, hogy az újságok áradoznak a hiper-szuper épületről, ahol minden nagyon jó, és minden nagyon szép. Álmélkodó újságírók ódákat zengenek róla, egymást túllicitálva. Ez azonban jelenleg sajnos közel sincs így. Sőt, az újságok címlapjára pontosan az ellenkező okok miatt került fel. Semmi nem jó, semmi nem működik, mindenki panaszkodik, a civil polgár pedig a fejét veri a falba, hogy megint az ő pénze megy pocsékba.
Sajnos, igen csak sok baj van a megboldogult néhai BS utódjával. Például ha valaki felkerekedik, hogy megnézzen egy nemzetközi kosármeccset az új sportcsarnokban, először is azzal fog szembesülni, hogy nincs elég, és megfelelő parkolóhely. Mondjuk, ha tömegközlekedéssel jött, akkor nem kell ezzel a problémával foglalkoznia, de a nézők többsége valószínűleg nem ezt a módszert választja. Ha van némi szerencséje, még be is juthat, ugyanis a nemzetközi kosárlabda mérkőzéseken 12 000 nézőnek szokott hely lenni, itt viszont csak 10 500 ember tud leülni. Ekkor ismét szerencséje kell, hogy legyen, ahhoz, hogy ne a rettegett 219-es szektorba kerüljön, mivel onnan szinte semmit sem látni...
Sajnos, a fönti néhány sor csak ízelítő a problémákból. Először is ott kezdődik az egész, hogy mint kiderült, nincsenek rendes tervek. Több milliárd forint csak úgy találomra vándorolt, és találomra épült az aréna is. Amikor manapság már egy levegővételhez is papír kell, hogy kilélegzéskor az illető szájából kiáramló levegő nem haladja meg az EU-szabványban előírt széndioxid mennyiséget, akkor egy ekkora építkezés elindulhatott igazi tervek nélkül. Igaz, a környezetvédelem fontos dolog, na de azért mégis... Az még elnézhető, hogy az átadás hónapokat csúszott, hogy a tetőt vissza kellett bontani esztétikai okokból. Ezek olyan dolgok, amik felháborodást keltenének, ha nem lennének azoknál sokkal súlyosabb gondok.
Egyébként a kinézethez kapcsolódik, hogy sokak szerint az épület nem illik a környezetébe, mire valamelyik francia vezető azt nyilatkozta, hogy ő rendkívül elégedett vele, sőt, egy gyönyörű kagylóra emlékezteti az épület, amikor elrepül fölötte. Sajnos, a BKV-nak igen kevés repülőjárata van, így a budapestiek nem biztos, hogy élvezni tudják a látványt...
Persze nem csak a nézők számíthatnak kellemetlenségekre, hanem a sportolók is. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség kifogásolta, hogy nincs az öltözőkből elég. Továbbá a küzdőtér közepéről csak az eredményjelző alját látni, így a kiállított játékosok nem fogják tudni, mikor térhetnek vissza. Az már a rendezők baja, hogy a jéggel mit csinálnak a meccsek után, ugyanis lefolyó nincs, csak a pálya szélétől tizenegynéhány méterre, így hosszas vízsöprögetésnek néznek elébe, ha nem akarják a jeget felcsákányozni.
A tv-közvetítések sem lesznek egyszerűek, ugyanis a főkamera az épület másik részén van, mint ahol a közvetítőkocsik állhatnak, így több száz méter kábelre lesz szükségük a lelkes és kevésbé lelkes operatőröknek. Nem beszélve arról, hogy a sajtórészleg nagyjából 60 férőhelyes, azonban egy világversenyen több száz újságíró szokott részt venni...
Nos, ezek után csak egy kérdés merült fel bennem. Ki biztosítja azt, hogy például a tetőszerkezetben nincsenek ilyen problémák? Ha ilyen hihetetlen bajok vannak lent, akkor fönt mi lehet?! Ki garantálja azt, hogy egy rendezvény közben nem dől össze az egész épület? Mert az, hogy ki mit nem lát, hol nem fér el és ilyenek, eltörpül amellet, hogy mi van, ha ezek a hibák esetleg rengeteg ember életébe kerülnek egy rosszul épített több száz tonnás tető miatt. Nos, ezen lehet elmélkedni...
Persze, mint az lenni szokott, felelősök nincsenek, mindenki egymásra mutogat, mondván ő jól végezte a dolgát, ellentétben a másikkal... Szóval, az, hogy elkeserítő, a tények nagyon enyhe megfogalmazása. Emlékszem, egy fél éve kaptunk szórólapot is, melyben a franciák dicsőítették az épülő csodát, ígérve, hogy ehhez foghatót Európában nem találni. Akkor persze még minden simán ment, senkiben még a gondolata sem merült fel, hogy ekkora botrányok lesznek. A sportminisztérium nem vette át az elhalasztott határidő lejártakor sem az épületet, mivel olyan súlyos hiányosságok voltak benne. A francia építő napi nagyjából 21 millió forintos kötbért köteles fizetni addig, ameddig a hibákat helyre nem hozzák. Mindent összevetve, a Budapest Sportaréna tipikus példája annak, hogy a túlságosan magasra törő terveknek csúnya végük lehet.