A szekták hálója

Kezd ez az év is beindulni, tekintve, hogy már február közepén járunk. Peregnek a napok, hetek, hónapok, évek, szinte észrevétlenül, egyik pillanatban még újév van, másikban pedig már szilveszter. Esik a hó, majd olvad, majd megint esik, és hideg van. Az időjárás nagyjából ennyiben ki is merül, de hát, mint tudjuk, jó esetben a tél erről szól, és nem a plusz 20 fokról, hanem a mínuszról. Nos, azt hiszem, ennél szebb közhelyeket már nem is tudtam volna írni.
Talán térjünk a lényegre. A mostani téma egy igen érdekes kérdés, mely kissé kényes is egyben. A vallás. No persze nem a "mezei" vallások, hanem a szekták, és egyebek.

Bizonyára mindenki tudja, hogy miről van szó, ha azt mondom, hogy szekta. Azonban, valószínűleg, a legtöbb embernek negatív dolgok jutnak eszébe ezzel kapcsolatban. Mindenki ismeri a viszonylag öreg néniket, akik gyanúsan nagy szatyrokkal járnak, és leszólítanak embereket az utcán. Semmi nem érdekli őket, csak az, hogy térítsenek, újabb tagokat szervezzenek be, akár erőszakkal is. Hasonló dolog történt meg velem a múlt nyáron.
Iszonyatos meleg, ép elméjű ember ilyen időben ki se lép a lefüggönyözött szobából, de úgy esett, hogy halaszthatatlan dolgom támadt a város talán legnagyobb Jehova központjának közelében. Felszálltam tehát a buszra, és teljes lelki nyugalommal az ablakon kezdtem kifele bámulni. Így utaztam néhány megállót, amikor egy öreg nénire lettem figyelmes, aki mint kiderült, engem szólongatott. Először nem értettem mit akar, de aztán rájöttem. Igen, egy igazi térítővel álltam szemben. Elkezdte mondani a magáét, én pedig próbáltam illedelmesen reagálni, közben félszemmel a menekülési útvonalakat felmérve, hogy minél előbb rövidre zárhassam a problémát. Családom nem túl elnéző az ilyen emberekkel szemben, így ha tehetem, én is egyből otthagyom őket, jöjjön akár a Világvége, akár a Pokol.
Azonban most nem volt szerencsém, nem tudtam arrébb menni. Leszállni idő előtt azért mégsem akartam, viszont belül a busz tömve volt. Hosszas magyarázat következett arról, hogy Jézus el fog jönni, és a Világvége már nagyon is közel van. Minden bűnös léleknek el kell pusztulnia, de ha megtérek, akkor én is megbocsátást nyerek. "Kár lenne egy ilyen szép fiatalemberért, mint maga." mondta, én pedig buzgón helyeseltem. Megígérte, hogy mindketten nagyon gazdagok leszünk, örökké fogunk élni, és egyéb kellemes dolog fog történni, amennyiben teljesítem kérését. Persze, ha nem, akkor nekem is sajnos a Pokolban kell végeznem. A többi utas sajnálkozóan nézett rám, én pedig próbáltam ura lenni a helyzetnek. Először még megkíséreltem amolyan párbeszédes formára venni a dolgot, aztán rájöttem, hogy nem érdemes, mivel olyan lendülettel mondta, hogy még néhány "ühüm"-öt is nehezemre esett közbeékelni szóáradatába. Mondandója végén kaptam szóróanyagot, majd egyik utastársamhoz fordult, és neki kezdte el a szöveget előröl. Otthon azért kíváncsiságból elolvastam a füzetecskéket, de nem hatódtam meg túlságosan tőlük.
Továbbra is tartom magam ahhoz a rögeszmémhez, hogy a vallásosság mindenkinek magánügye, senkinek semmi köze hozzá, ha én igazán hiszek valamiben, akkor nem fogok áttérni másra, ha meg nem, akkor úgyis mindegy. Erőszakkal megtéríteni valakit pedig nem túl erkölcsös dolog. A vallásba pénzt és üzletet keverni egyenesen undorító. Pedig naiv emberek ezreinek agyát átmosni, és "vallás" jelszóval egy iszonyatos nagy üzlet mögé állítani, igencsak elterjedt dolog manapság. Emiatt sokszor emberek, családok mennek tönkre, amilyen történeteket igen sokszor hallani. Egy példa: egy gyöngyösi házaspárnak volt két fia, boldogan éltek, a fiúk kiváló eredményekkel egyetemre jártak, amikor kapcsolatba kerültek egy szektával. "Megtértek", egyre több időt áldoztak új hitükre, eredményeik romlottak, a szülők kétségbeesetten próbáltak a lelkükre beszélni, azonban ez nem használt semmit. A szektáért végül feláldozták egész életüket, abbahagyták az egyetemet, szüleiket megtagadták, és elköltöztek. A két szülő teljesen belerokkant a történtekbe.
Ha a térítőknek szerencséjük van, akkor belebotlanak egy éppen kisiklott életű emberbe, aki élete megjavulását látja a hitben. Csakhogy, az igazi hit helyett félrevezetik, és máris egy emberrel több áll a pénz szolgálatában. Sajnos a mai világ a pénzről szól, de azért némi erkölcs szorulhatna a keresni vágyó emberekbe, hogy talán nem mások életét kéne tönkretenni a pénzszerzéssel. Talán ennél csak egy nevetségesebb (vagy siralmasabb) dolog van, amikor valaki a szeretet nevében háborúzik Hát, sajnos itt tartunk ma. Mindkét fajta történetből hallhatunk eleget, reméljük ez (is) minél előbb meg fog változni. Nos, lehet, hogy ez a cikk most kissé szomorú lett, majd máskor megpróbálok valami kellemesebb témát találni, de mint tudjuk, az élet (sajnos) nem csak jó dolgokból áll. Érdemes tehát magunkra vigyázni, nehogy legközelebb Jehova vagy valaki más nevében induljunk az utcára újabb áldozatokra vadászni. Reméljük, onnan föntről valaki egyszer már csak közbe avatkozik...