Ha néhány évvel ezelőtt megállítják az utca emberét, és megkérdezik tőle, hogy "Mi az a Reality-show", akkor valószínűleg furcsán nézett volna. Sőt, ha megmondják neki a megoldást, hogy egy lakásba összezárt embereket lehet a nap 24 órájában nézni, akkor biztos, hogy kétségbe vonja a kérdező épelméjűségét. "Hagyjon már békén a hülyeségeivel, nem elég nekem panelházban lakni?!"
És bizony ez napjainkra valóság lett. Manapság már az óvodákban is ez a téma. Ki, hogyan, miért és persze kivel. Bár merre menjen az ember, feje fölött röpködnek a nevek, ki kit szavaz ki és miért pont őt. Mostanság Pongóról senkinek sem Perdita jut eszébe, hanem valaki egészen más. Nem beszélve arról, amikor a fent említett személy kiesett, fél Magyarország gyászba borult. (A másik fele csak azért nem, mert ők a másik műsort nézik, esetleg ellendrukkerek.) A nézettség az egekbe szökik, a csatornák tulajdonosai pedig a kezüket dörzsölik, és drukkolnak, hogy az ő tévéjük jöjjön ki jobban a konkurencia-harcból.
Sokféle indoklást hallottam már, hogy ki miért nézi, azonban olyat még nem, hogy valaki nyíltan merte volna vállalni, hogy neki ez kell. Hasonló jelenség ez, mint a brazil szappanoperák, mindenki szidja, de mindenki nézi. Úton-útfélen a negatív oldalait elemzik, de azért mindenki tudja az épp aktuális mozzanatokat. Vannak, akik tudományosan állnak hozzá, azt mondják, hogy a tömegpszichológiát lehet így megfigyelni. Olyat is hallottam már, hogy ugyan tényleg rossz, de nincs más. Szóval, a vélemények megoszlanak, azonban egy biztos, a legtöbben csak a szex miatt nézik, bárki bármit mond. Nem valószínű, hogy véletlen volt, amikor a kijelölt személyek közül pont egy pornósztárt szavaztak be a nézők. Kár, pedig a vele vetélkedő politikus biztosan érdekfeszítő beszédeket mondott volna...
Egy dolog biztos, rengetegen nézik. Még a legkisebb faluban élő nénike is örömmel kiált fel: "Ja, a Bigbróder! Hát aztat mink is nézzük az urammal." Amin nem is lehet csodálkozni. Most ez a divat, mindenkit ez érdekel. Persze minden bizonnyal ez is csak egy divathullám, nemsokára talán feledésbe merül, mint történt az például a Leggyengébb láncszemmel. Mint kiderült, ott a műsor volt a leggyengébb. Majd meglátjuk, itt mi lesz.
Az is elgondolkoztató, hogy a kiesett játékosokat rajongók gyűrűje veszi körül, nagyobb sztárok, mint egy több éve a médiában keményen dolgozó, tehetséges ember. Erre persze mindenki rögtön azt mondja, hogy "Olyan egyszerű, hétköznapi ember, mint mi, ezért imádjuk." Ebben a szituációban az egyik pillanatról a másikra ismert emberré lett szereplő bukhat a legnagyobbat, ha a dicsőség a fejébe száll. Mert a közönség nem tartja fönt örökké, ha bejön egy új műsor, kegyetlenül ledobják és az új dologgal foglalkoznak tovább. Számára pedig, nagyon fájdalmas lesz a "való világba" való visszatérés.
A jelenség az egész médiát megrengette, nem csak a tévé foglalkozik velük, hanem a rádiótól kezdve a bulvár lapokig minden. A bulvár lapok címoldalon hozzák a lehető legnagyobb betűmérettel a történéseket. Hosszasan elemzik a szereplők viselkedését, és a legrészletesebben tudósítanak az eseményekről. A rádiók élőben adnak a házakból vagy környékükről, a kívánságműsorokban rongyossá játsszák a bevezető dalokat. Mindenki a lehető legtöbb pénzt akarja belőlük kihozni.
Angliában a reality-show nagy sikerére való tekintettel ugyanezt megcsinálták, csak disznókkal. Egy ólba összezártak néhány malacot, mindegyik kapott egy nevet, és máris kész volt a műsor. A nézők este pedig, szépen leültek a képernyők elé, és kiszavazták a nekik felettébb ellenszenves sertést. A csatorna tulajdonosának csak számolnia kellett a pénzt. Disznóság! Ez a közönség megalázása, csak mögé kell képzelni a milliomost, amint az emberek arcába röhög: "Na, ezt nektek, még ezt is meg tudom etetni veletek." Nem is merek belegondolni, hogy vajon miért pont disznókkal készült a műsor? Lehet, hogy a disznó szimbólum, utalva a nézők színvonalára? Ki tudja...
Szóval, a lényeg, hogy mindenki nézi, lehet nyomatni a reklámokat egekbe szökő tarifákkal, és megint néhány ember halálra keresi magát... A kereskedelmi televíziózás alapja a nézettség, így nincs is mit csodálkozni ezen, de talán azért nem kéne ennyire lealacsonyodni... Nem beszélve arról, hogyha valaki valamit kitalált, azt mindenki azonnal lemásolja. A legkisebb kereskedelmi tévé is ezzel próbálja feltornázni a nézettségét, hogy végre a stábon kívül a takarítónő is nézze az adást...
Hát, itt tartunk most. Lehet, hogyha valaki tíz év múlva elolvassa ezt a cikket, akkor nem fogja érteni, hogy hogyan lehetett ez téma valaha, mert addigra már ennél sokkal durvább dolgok lesznek. Azonban bízzunk abban, hogy valaki kitalálja az olyan kulturális tévé műsort, ami még ennél is nagyobb nézettséget hoz...