A hannoveri villamosokról szóló cikk, amelyet Molnár Gábor kollégával közösen írtunk, azonban ez sem jelent meg a technkiai problémák miatt... (2001.)

Avagy: kipróbáltuk a híres-neves hannoveri villamost

Nos, itt most egy rendhagyó rovat következik. A világtörténelem során először a Nyúzban egy olyan extra teszt (kritika), amire még nem volt példa. A nem olyan régen forgalomba állított, nagy vitákat kiváltó (vegyük, ne vegyük?) villamosszerelvények tesztje. Ezek az új 3-as pályaszakaszon közlekednek a Mexikói úttól a Gubacsi útig. A most megnyitott vonal 13,5 km-es hosszúságával és 34 megállójával Budapest leghosszabb villamospályája lett. Tehát egy unalmas vasárnap délután, jobb dolgunk nem lévén, fogtuk magunkat, és felszálltunk rá... Ahogy ez már lenni szokott, a járműnek pozitív és negatív tulajdonságai is voltak.

Legfőbb pozitív tulajdonsága az, hogy HALK. Amikor először hallottam, hogy ilyen halk, meg olyan halk, meg csak a sínpercegését lehet hallani, nem igazán tudtam elhinni. De miután felültünk, és elindult velünk, egészen megdöbbentem. Tényleg csak a guruló kerekek zaját hallani. Hihetetlen. Szinte már olyan érzésem volt, mint az InterCity-ken, hogy csak a táj "suhanásából" lehet tudni, hogy megyük. Ehhez hozzájárult még az, hogy rázkódás nélkül, simán haladt (amihez persze a pálya jó minősége is nagyban hozzájárult) megállóról megállóra. Az esztétikai megjelenéséről annyit, hogy belülről látszik, hogy azért az a 25 év kissé megviselte, de mivel felújították, nem olyan vészes belülről sem, kívülről pedig, kifejezetten szép, köszönhetően az újrafényezésnek. Végülis általánosságban elmondhatjuk, ahhoz képest, hogy kb. 25 éves, eléggé modern. Pozitív tulajdonságai közé tartozik még a világítás, a kapaszkodók, valamint a kitáblázás. A világítás úgynevezett alkonykapcslós technológiával működik, magyarul a legkisebb sötétségre is úgy reagál, hogy magától bekapcsolja a lámpákat, amelyek egyébként szépen vannak elrejtve.A kapaszkodórendszer ugyancsak meglepett bennünket.A kapaszkodórudak (egyenlőre még) gusztusosak, és olyan helyeken vannak, hogy remekül lehet tőlük közlekedni.A "lógó" kapaszkodók pedig igen praktikusak, hiszen keményebb fajtájú gumiból készültek, így nagyon nehéz őket leszedni. Ezutóbbi fajtából olyan sok van elhelyezve, hogy a legnagyobb csúcsforgalomban is mindenkinek kényelmesen jut kapaszkodó. A kitáblázás a BKV-tól szokatlan mennyiségű és minőségű. Az ajtóknál szépen le van írva, hogy hogyan használjuk a magyar emberek számára még igen szokatlan ajtót, míg a villamos belső falán pontos és kimerítő feliratozást találunk a 3-as és a 62-es villamos útvonaláról. A hannoveri villamoson 183 állóhely található a korábbiaknál megszokott 225-höz képest, azonban ezt észre sem lehet venni, hiszen a jármű nagyon tágas.
Most pedig következzenek a negatívumok! A villamost úgy találták ki, hogy nyitható egyszerre az összes ajtó (egy bizonyos oldalon), vagy csak azon ajtók nyílnak, amelyeknél megnyomták a leszállásjelző gombot. Németországban az utóbbi módon használták az ajtókat, éppen ezért nincs is az ajtó csukódását jelző csengő. Nálunk viszont többnyire az összes ajtót nyitja a villamosvezető, de ebben az esetben hiányzik a jól megszokott csilingelés. És elérkeztünk a legnagyobb hibához: az ülésekhez. Nem jut eszembe jobb szó annál, mint hogy gyötrelmes. Tesztünk alatt kb. 40-45 percet töltöttünk a gusztustalan, kemény, borzalmas üléseken. Végül rájöttünk, hogy ezen a villamoson jobb állni. Egy másik negatívum az ajtók előtti padlórész, amely az ajtó kinyílásakor lenyílik. Ez egy elég rossz megoldás, ugyanis, ha valaki erre rááll, akkor biztonsági okokból az ajtó nem nyílik. Na most, ha nagy a tömeg, akkor úgyis biztos, hogy erre a részre is rászorítják az embereket, ami azt eredményezi, hogy az ajtó nem fog működni, ami egy eléggé zavaró körülmény. És persze ez fordítva is igaz, ha valaki a lépcsőn áll, akkor addig az ajtó sem záródik. Van az ajtóval egy másik probléma is, ti. ha a lépcső néhány másodpercig nem érzékel súlyt, akkor bezáródik. Ez Németországban jó, mert a magas peronról csak belép az ember és nincs gond, de nálunk előtte még fel kell mászni a lépcsőn, amit az öregebb emberek nem tudnak olyan gyorsan megcsinálni, így az ajtó esetleg rájuk záródik. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy sajnos, a villamos valamelyik éjjel az Ecseri útnál elütött egy asszonyt, aki féktávolságon belül lépett a sínre, így a szerelvény halálra gázolta. A rosszindulatú emberek máris elkeresztelték a villamost "hannoveri gyilkos"-nak. Összességében azonban nagyon kellemes meglepetés ért minket, hiszen egy nagyon halk, kényelmes (nem az ülésekre gondolok!) járművet ismerhettünk meg. Nos, hát ennyi fért ebbe a rendhagyó rovatba, kíváncsian várjuk a további újdonságokat, hogy folytathassuk a "BKV- tesztet".