Néha kissé elragadtatom magamat... (2001. október)

Megjegyzés: Ez a cikk (mint a későbiekben ki is fog derülni) normálisnak indult, de nem az lett belőle, mint aminek szántam. Miután megírtam és leadtam, már megbántam az egészet, és bár először úgy gondoltam, hogy az egyik legjobb lett, rájöttem, hogy talán a legrosszabb. Amolyan fekete báránynak tekintem, ami után én is éreztem, többen is mondták, hogy ez már nem elég egy PC-rovatnak, nem éri el a megfelelő szintet, mivel nem szól semmiről. (Nem beszélve arról, hogy nagyon szélsőséges.) Persze ettől függetlenül azért volt olyan is, akinek tetszett. Hát, nem tudom... Így néhány hónap után beleolvasva, vannak benne jó ötletek, "humorosnak" álcázott fordulatok, de színvonala, az sajnos nincs. Nem baj, egyszer volt ilyen, máskor majd vigyázok az idegeimre... Hát, csak ennyit elöljáróban...

Avagy: egy PC-rovat, ami majdnem normális lett, de a sors közbe szólt...

Boldog új tanévet mindenkinek, most nem írok mindenféle sablon szöveget, mert nincs rá már helyem. Itt most egy rendhagyó cikk következik, ami nem szól semmiről, csak az én kis történtemet ismerheti meg a kedves olvasó belőle, nevezetesen azt, hogy hogyan kaptam néhány perc leforgása alatt kb. 6 szívinfarktust.

Néhány perccel ezelőtt határoztam el, hogy ezentúl, amikor számítógépet használok, magam mellé támasztok egy baltát, beszerzek néhány rúd dinamitot, egy-két géppuskát, leszerződtetek egy gyorstüzelő naszádot és egy magán pszichológust. Pedig, ez a napom is úgy indult mint egy átlagos nap. Mint egy átlagos, szürke hétfői nap. Nem voltam ideges, nem voltam rosszkedvű, hanem úgy fél 7 táján úgy gondoltam, hogy megírom a PC-rovatot, legalább az elejét, és ekkor leültem a számítógép elé. Később rájöttem, hogy ezt nem kellett volna...

Egyéb dolgaimat elrendeztem, elindítotam a szövegszerkesztőt, majd megnyitottam az egyik régebbi, félbe hagyott cikket és belekezdtem.

Az új bevezetőm fele már kész volt, amikor megmozdítottam véletlenül az egeret, és erre a Word (Igen, a Microsoft Word!) szabálytalan műveletet hajtott végre, méghozzá túlcsordult! Ekkor kaptam az első szívinfarktust. Majd, miután szembe néztem a következményekkel, azaz, hogy az eddigi munkám elveszett, és megnyugtattam magam, újra elindítottam. Persze, milliószor tapasztaltam már, hogy ilyenkor a legnagyobb baromság ilyet tenni, (kezdőknek: ilyenkor azonnali újraindítás szükséges!) de megtettem. Ezért kaptam a második szívinfarktust. Mert, miután megpróbáltam megnyitni a cikket, azt mondta, hogy én nem tudom használni, mert egy másik felhasználó, bizonyos Patkós Dániel olvassa. Hát, ha megtalálom ezt a Patkóst, lesz hozzá néhány keresetlen szavam. Szóval, miután újból megtudtam állni, hogy ne vágjak ököllel a monitor közepébe, illetve ne rúgjak egy olyat a gépházba, amitől a brazil fociválogatott elsápad, ezután ott helyben újraindítottam egy nagyon hasznos gombbal a gép elején, amelyet nemes egyszerűséggel csak Resetként emlegetnek (csak szakszerűen!). Ja, még előtte örömmel nyugtáztam, hogy csak néhány mondatom veszett el, hála az autómatikus mentésnek. Ezután szép türelmesen kivártam, mire a Windows betöltödik, természetesen rögtön gyönyörűen zenélni kezdett, persze a hangfalam jól fel volt hangosítva. (Én nem tudom, melyik hülye csavargatja a hangerőt, de gondolom, ez is az a Patkós gyerek lehetett...) Ebből kifolyólag a következő szívinfarktus sem maradt el, de ezért is csak magamat okolhatom, mert nem vagyok képes 5 másodpercet rászánni és átállítani a Windows bevezető zenéjét. Sebaj, gondoltam, most már minden frankó lesz, újraindultunk, tiszta lappal kezdhetek újból munkához, azonban, amikor szorongva megpróbálkoztam az elátkozott dokumentum megnyitásával, egy eddig számomra ismeretlen ablakban a Word tájékozatott arról, hogy megsérült a fájl, ezért két lehetőségem van, vagy megpróbálom helyreállítattni (persze ekkor is csak egy kis részét kapom vissza), vagy nem. Itt következett a következő szívinfarktus. Ekkor gondolatban szörnyű kínhalált és egyéb átkokat kívántam bizonyos embernek és cégének, majd a félőrült-halott állapotában a "Helyreállítás" feliratú gombra kattintottam...

Azóta fekszem itt a pápák és királyok között, a zárt idegosztályon, mert ezután a végzetes kattintás után a Word nemes egyszerűséggel közölte, hogy a helyreállítás a legkisebb mértékben sem sikerült, és adott egy üres lapot... Félórai megfeszített, kemény munkával, az idegösszeroppanás határán eljutottam oda, mintha most kapcsoltam volna be a gépet...

Ha ebből a tanulságos kis történetből, esetleg valaki számára az derülne ki, hogy én egy idegbajos őrült vagyok, akinek hetente új gépet kell vennie, mert már az össszes létező harcművészetet kipróbálta rajta, akkor az nagyon nagyot téved. (Egyébként még egy kidobott monitort se tudtam összetörni rendesen a múltkor, pedig ott téglával próbálkoztunk, de hiába dobáltuk meg ketten is, nem tört össze, de ez már egy másik történet...) Rengeteg ismerősöm tudja bizonyítani, hogy egy nagyon türelmes ember vagyok és nem szoktam dühöngeni, de ez már mindennek a teteje! Így, újraolvasva a történetet talán nem is olyan szörnyű (?), de ahogy ezek a sokk hatások egymásután értek, tényleg azt hittem, hogy ott helyben szétrobban az agyam és megőrülök.

Engem felelősség nem terhel, mert én egy telejesen normális PC-rovatot akartam írni, igaz, hogy még nem tudtam, miből, hát most jól megkaptam. Még a gondolata is visszariasztott, hogy én még egyszer Windows-t szidjak ezeken az oldalakon vagy esetleg a Microsofttal szembeni elmarasztoló véleményemet hangoztassam. Az elmúlt évben Internetről, kalózokról írogattam, de mostmár elegem van! Elegem van, elegem van, elegem van!

Betelt a pohár, és bárki bármit mond, én igen is Windowst fogok itt szidni, de ha valakinek jobban tetszik, akkor Word-öt is lehet, főleg most már. Felhívom mindenki figyelmét, hogy engem ettől az elhatározásomtól csak drasztikus módszerekkel lehet eltéríteni. (Azon gondolkozom, hogy önvédelmi tanfolyamot fogok végezni!) Tudom, hogy lejárt ez a téma, volt már róla szó, de akkor is. Kész. Úgyhogy, kedves Billy, én tényleg normálisan próbáltam hozzáállni a dologhoz, de ti akartátok... Engem nem érdekel semmi, ha nem olvassa senki, akkor is legalább levezettem a dühömet és jól szórakoztam. Tehát összefoglalva a tényállást, a következő számban Microsoft programokat fogok elemezni, ha bele gebedek is! (Amennyiben nem, annyiban még én is tévedhetek, "soha nem lehessen tudni"!) Na, ha jól látom, úgy nagyjából kitöltöttem a PC-rovat helyét, úgyhogy további jó szórakozást kívánok mindenkinek, sok boldogságot, miegyebet. Na, csőváz, he’! Ennyi...