|
A szoftverkalózok második része. (2001. február)
Avagy: "Lehet, hogy én is az vagyok?! "
Nos, a múltkor ott tartottunk, hogy az a bizonyos tiszta lelkiismeretű, kezdő felhasználó bemegy a boltba, észreveszi a "CD-ROMOK" feliratot és odarohan. Hirtelen meglátja az árakat és megdöbben, majd úgy gondolja, hogy ennyire csak nem rossz a szeme. Miután megkérdezi az eladótól, hogy ezek biztosan azok-e amit keres, és hogy az árak nem román lejben vannak kiírva, elájul. Miután a takarítószemélyzet felmossa, olyanokat gondol, amit én most itt nem kívánok leírni, mert még bajom lenne belőle. Szóval, tajtékozva kirohan, és ha véletlenül pont Microsoft terméket nézett meg, akkor máris újabb emberrel bővült a Microsoft ellenes emberek népes tábora.
És így kezdődik egy vérszomjas szoftverkalóz pályafutása, az első lépés lefele a lejtőn. Mert, amikor haza ér, rögtön felhívja a nyakig az "iparban" lévő barátját, aki mielőtt elment volna vásárolni, a következő szavakkal kérdőjelezte meg az épelméjűségét: "Te hülye vagy?! Meg akarod venni jogtisztán?! Há’ figyejé’ má’, én egy rugóé’ megírom neked cédeszként." Felhívja, és pár ezer forintért megkapja az összes programot, amit csak akar.
És, ha véletlenül pénzes gyerek, vesz egy CD írót és rájön milyen jó üzlet CD-ket írogatni. Ekkor a pár hónapja még laikus, jóhiszemű, tiszta lelki ismeretű felhasználó, vérszomjas, "nyakig" az iparban lévő szoftverkalóz rádöbben, hogy ő is az lett, akiket régebben megvetett, vagyis BÛNÖZÕ. Akit, hogyha elkapnak, akár több évre is a rács mögé kerülhet. Viszont, ha börtönbe kerül, onnan aztán többet nem tud vissza illeszkedni a társadalomba. De ez már más.
És itt jönnek a képbe a szoftvergyártók. Miért kell ilyen irreálisan magas áron adni a programokat? Tudom sok munka, pénz, idő stb., de azért mégis. Ne mondja azt nekem senki (Mert nem hiszem el!), hogy ezek a multinacionális amerikai cégeknek csak így térül meg. "Elég sok" országban van ottani kirendeltségük, és az még nem biztos, hogy máshol nem árulják a szoftvereiket. Gondoljunk bele, hány darabot adnak el egy-egy programból az egész világon, és ezt még meg kell szorozni olyan 8-10 ezer forintnak megfelelő összeggel, hogy kijöjjön a bevétel. Nem rossz! Sőt, jó! Elbírnám viselni csak egy egészen kis részét is.
Az is igaz, hogy az ezeknél a cégeknél dolgozó emberek szépen keresnek a nettó 200-300 ezer forintjukkal (A rosszabbul keresők.). Így is, és mi lenne, ha mindenki megvenné a programokat? A felhasználók T. M. V. Sz. éhen halnának, a szoftvergyártók pedig a pénzükbe fulladnának bele. Ez senkinek sem lenne jó, mert kihalnának az emberek. Végül is, ha jobban meggondolom, a többi élőlény szerintem örülne ennek, bár ki tudja?
Huh, mit akartam még írni? Ja, a rendőrség meg ne szegény kalózokkal foglalkozzon, hanem ennél fontosabb ügyekkel. Gondolom, van?! Mindig panaszkodnak, hogy nincs elég ember, meg ilyenek. És attól tartok, hogy náluk is lehetne találni néhány programocskát, aminek nem lenne ott helye.
Mielőtt a Microsofton kívül a rendőrség is engem kezd el zaklatni, nagyon komolyan kijelentem, hogy a rendőrökkel nincs semmi bajom (Még!). Most jönne az a mondat, hogy van egy csomó jó fej rendőr ismerősöm, de sajnos nincs (Mármint rendőr, jó fej az van!). De ha az valakit megnyugtat, egyik családtagom a BM-nél dolgozik. Nos, mostanra ennyit, jövő hónapban újra találkozunk! |