Egy újabb házi feladat, beszámoló a Fringe fesztiválról... (2006.)

A Tavaszi Fesztivál egyik részét képezte a Fringe Fesztivál, amely március 31-étől április 2-áig tartott. A programok között főleg fiatal művészek szerepeltek, sokszor ingyenesen léptek fel, főleg azért, hogy megmutassák magukat egy nagyobb közönségnek. Performanszokat rendeztek, színházi darabokat adtak elő, zenéltek, énekeltek, egyszóval szórakoztatták az érdeklődőket.
Én az utolsó napon, április 2-án látogattam ki a Könnyűzene - nehéz pillanatok című koncertre, ahol Magyar Róbert egykori operaénekes és tanítványa, Gábor Péter énekelt.
A rendezvény a Vörösmarty térre van meghirdetve, én azonban először nem találom, annyira sok bódét állítottak fel a helyszínen. Nagy a tömeg, az emberek beszorulnak az árusok faházai közé, mindenki nézelődik, a kirakott árukat tapogatja, én viszont szeretnék átjutni rajtuk, ami nem egyszerű dolog.
Nem hallok semmi zenét, ezért csak úgy találomra indulok el az egyik irányba, és hirtelen a Gerbaud ház előtt felállított kis színpadnál találom magamat, ahol már megy a műsor. Az emberek körbe állva hallgatják a zenét, így teljesen elzárják a sorok közötti utakat. Nem megyek be a tömegbe, inkább megállok a színpad egyik oldalán.
Viszonylag kevesen figyelik a produkciót, azonban akik igen, azok annál intenzívebben. Fényképeznek, kameráznak, egy néhány főből álló kisebb csapat hatalmas ovációban tör ki a számok végén. Az előadók közül egyből tudható, ki az operaénekes és ki a tanítvány, Magyar Róbert igazi operába illő hangon és komolysággal énekel, Gábor Péter inkább amolyan "megasztáros" lezserséggel adja elő az örökzöld slágereket. A számok jól vannak kiválogatva, mindketten megmutathatják, mit tudnak, de népszerű dalokat adnak elő.
Felváltva énekelnek egy-egy számot, és a műsorban két fiatal hölgy is szerepet kap, akikről először rosszindulatúan azt gondolom, hogy csak "dísznek" vannak, azonban erre gyorsan rácáfolnak énektudásukkal.
A tapsokat szerényen megköszönik, és mindig átadják a mikrofont az utánuk jövőnek, és a kör újra és újra megismétlődik. Mindent összevetve egy kellemes, könnyed délutáni műsort sikerül összehozniuk, az előadás végén a közönség elégedetten távozik, én pedig elindulok a rakpart felé, hogy megnézzem az áradó Dunát...