Van egy kényes kérdés, ami sokszor eszembe jut. Mi lesz a különböző közösségi oldalakon azoknak az adatlapjával, akik meghalnak? Ez több szempontból is nagyon kellemetlen téma. Főleg, hogy egyesek már ebből is megpróbálnak maguknak népszerűséget kovácsolni vagy pénzt csinálni.
Nem hittem a szememnek, amikor találtam egy honlapot, amely külön a közösségi oldalak halottaira vadászik. Igen, a helyes kifejezés a „vadászik”. Az oldal kissé indexes stílusban fogalmaz: „szóval ismét itt van az oldal, és megpróbálunk minnél több halottat »összegyűjteni« iwiwről, myvipről, hogy kellően megemlékezhessünk róluk.” Küldjétek csak a halottaitokat, mi meg majd jól megemlékezünk! Azt hiszem, ennél nincs lejjebb.
Az oldal készítője, saját bevallása szerint, szeretne méltósággal megemlékezni az elhunytakról. Méltósággal, egy igénytelen, helyesírási hibáktól hemzsegő, szóismétlésekkel teli és a témával szöges ellentétben álló, laza stílusú blogon.
De kezdjük az elején. Miért készít egy magánember honlapot? Az egyik lehetőség a pénzkereset. Tegyük fel, és reménykedjünk, hogy ez az oldal készítőjének nem célja, fel sem merült benne. A másik lehetőség az ismertté válás. Nos, szerintem, ez sem tartozik az elhunyt emberek nevével való visszaélés legitim módjai közé.
Valahogy az ötlet morbidságát nemhogy csökkenteni nem sikerült, hanem az oldalon található dolgok mind csak rontanak a helyzeten. Nincsenek letiltva a hozzászólások, így egy-egy postot (halálesetet) akár kommentálni is lehet. Van külön kereső, utolsó postok szekció és archívum. Azt hiszem, blogmotorra építeni egy ilyen oldalt a lehető legnagyobb melléfogás, hiszen az amúgy sem túl könnyen védhető ötletet még inkább egy morbid paródiává teszi.
Komolyan mondom, szívből reménykedem, hátha megint valamelyik cég gerillamarketing kampányával állunk szemben, és előbb-utóbb kiderül, hogy csak egy termék reklámjáról van szó. Ezt a tettet akkor sem lehet elfogadhatóvá tenni, de ebben az esetben némi megértést tudok tanúsítani, hiszen a gerillamarketing eddig sem ismert erkölcsi korlátokat, így egy kézlegyintéssel el lehetne intézni az ügyet, hogy úgysem vártunk többet.
Természetesen, a probléma érthető és megoldásra vár. De ez maguknak a közösségi oldalaknak a feladata, és nem kívülállóké, mert ők bármennyire is profin csinálják (jelen esetben ráadásul profizmusról szó sincs), mindenképpen felmerül a gyanú, hogy a dolog hátsószándékkal készült.
A probléma megoldására tökéletesen elég lenne az adatlapokat megjelölni (pl. kereszttel) vagy kiírni a név mögé, hogy „...emlékére”. Azonban ezt a kérdést kívülről meglovagolni, és felhasználni különböző célokra, egyetlen dolgot jelent: a halottak emlékének meggyalázását.
Sajnos, ez a honlap nem a megemlékezésről szól. Itt egy olyan webhelyről van szó, ami az emberek bulvárérzékenységére építi fel saját népszerűségét, durvábban fogalmazva, nem más, mint egy „halottnézegető”. Az idetévedő látogatók az elhunytak adatlapjait fogják olvasgatni, és a média pedig a vezető hírekben hozhatja, hogy már ilyen hely is létezik, ezzel is hatalmas forgalmat generálva a lapnak.
Ha bulvároldalról közelítjük meg a témát, akkor maga az alkotó is segítségünkre van: „Mivel a téma sok ember számára érdekes, hogy mégis hogy halt meg az ember. Elütötte a busz? Vagy esetleg szivroham? Na erre nem biztos hogy a szerkesztőségünk tud válaszolni...” Az ember csak néz, és nem tud mit hozzáfűzni...
Ennek ellenére, a hozzászólások alapján, van akinek tetszik. Õk általában arról beszélnek, hogy a halált manapság mindenki tabunak tekinti. Ez így van, de nem hiszem, hogy az megfelelő formája a halál tabujának ledöntésére, hogy mindenkivel tudatjuk: „őt egy kamion gázolta el október 17-én a kora délutáni órákban. A felismerhetetlenségig zúzta az a 10 tonna…”
Az alkotó már előre felkészült a negatív véleményekre, szerinte, ha támadás éri, az azért van, mert „Tipikus magyar szokás, hogy anyázunk, szidunk, mindenféle különösebb ok nélkül.”. Egy hasonló, de külföldi oldalra hivatkozik, hogy az is működhet minden probléma nélkül. Ha ezen a nyomon haladunk tovább, akkor azt hiszem, kijelenthetem, az is tipikus magyar szokás, hogy azt hisszük, ami külföldi, azt nem érheti kritika. Miért gondolja a készítő, hogy ez csak nálunk válthat ki felháborodást?!
Egy dolgot kérek tisztelettel mindenkitől, akinek hasonló ötletei támadnak: a kicsinyes földi pénz- és népszerűség-hajhászásból legalább Õket hagyjuk ki, és ne háborgassuk. Szerintem, igazán megérdemelnék.