Ez az írás is egy házi feladatként készült a BKF-re, az Interjú és riport nevű gyakorlat egyik félév végi munkája. Egy közéleti szereplővel kellett készíteni egy interjút, én Schirilla György mellett döntöttem...

"Az életben három dolog fontos: a szeretet, az egészség és a pénz"
Interjú Schirilla Györggyel

"Szia, Gyurika" – hallom a teremből kiszűrődő hangokat, Gyuri még mindenkinek mond egy-két kedves szót, és a jógaóra résztvevői jókedvűen elindulnak hazafelé. Este nyolc óra van, de arcán nyoma sincs a fáradtságnak, a tőle megszokott kedvességgel üdvözöl. Szék híján a tornaterem padlójára ülünk le, hátunkat nekivetjük a falnak, és beszélgetni kezdünk Duna-átúszásról, egészségről, üzletről...

– Ha az emberek meghallják a Schirilla nevet, egy dolog mindenképpen eszükbe jut: a Duna-átúszás. Hány évesen úsztad át először a Dunát?
– Ez egy érdekes dolog, mert elég idősen kezdtem el ezt az egészet. Harminchat évesen úsztam először, miután édesapám meghalt. Azóta – már 10 éve – rendszeresen, minden évben 4–5-ször is átúszom a jeges Dunát. Úsztam más folyóban is, de akkor még csak 25 éves voltam. Erdélyben tartottam előadásokat, és egyszer egy esküvőn megkértek, hogy az ifjú pár tiszteletére ússzam át a jeges Marost.
– Édesapád emléke előtt tisztelegsz ezzel a hagyománnyal?
– Tulajdonképpen igen, amikor ő meghalt, sokan kérdezték, hogy akkor most ez a hagyomány meg fog szakadni? Ezen elgondolkoztam, elkezdtem edzeni rá és folytattam. A hagyomány őrzése nagyon benne van ebben a jeges úszásban, hiszen édesapám 37 évig úszott. Persze az egészséges életmód hirdetése is fontos része ennek.
– Mire emlékszel legjobban az első Duna-átúszásodból?
– Vácon úsztam át először a Dunát, ahol 5–6 ezer ember volt kint, hiszen ez akkor már hagyománynak számított. Ahogy közeledtem a parthoz, megláttam ezt az iszonyú nagy tömeget, és ettől kissé megijedtem. Akkor jöttem rá, hogy mekkora felelősség ilyesmit csinálni ennyi néző előtt. Emiatt szinte nem is éreztem, hogy hideg a víz...
– Azért ez egy veszélyes "hobbi", volt olyan kritikus pillanat az úszások során, amikor azt gondoltad, hogy mégsem kellett volna belevágni?
– Mivel én egy igazi pesti rozmár vagyok, mindenre megpróbálok felkészülni, de azért volt ilyen eset. Úgy szoktam úszni, hogy a hajó átvisz a túloldalra, és én visszaúszom a közönséghez. Egyszer Vácnál olyan erős volt a jég zajlása, hogy a kísérő hajó nem tudott átvinni a másik oldalra. A kapitány nem vállalta, hogy bemenjen a jégtáblák közé, így kénytelen voltam 15–20 méterre a part mellett úszni a több mázsás jégtáblák között. Látványos volt, de azért féltem, hogy mi van akkor, ha beszorulok kettő közé, és elvágja a nyakamat. Ráadásul a jég miatt még a hajó is elsodródott mellőlem, így nem tudott volna kihúzni, ha bajba kerülök... Ez egy érdekes úszás volt, akkor azért eszembe jutott, hogy mi lenne, ha nem úsznék többször...
– A másik dolog, ami a nevedhez fűződik, az az egészséges életmód népszerűsítése. Mennyire számított az, hogy édesapád ennyire az egészséges életmód híve volt?
– Az egész úgy kezdődött, hogy apukám nem ért rá, és megkért, hogy tartsak meg helyette egy előadást. Nem is igazán akartam elmenni, mert nem éreztem magamban túl sok tehetséget és erőt ilyesmihez. Az előadás után viszont egyre többször hívtak engem is, és végül így belesodródtam ebbe. Így kezdődött, de apukámnak nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő menedzselt. Ezenkívül volt egy Vanília nevű barátnőm, aki a mai napig jógaoktató, tőle tanultam meg a jógát, ő is segített abban, hogy elinduljak.
– Elképzelhető, hogy ha egy átlagos családban nősz fel, akkor is így alakult volna az életed?
– Nem, hiszen akkor nem lett volna meg az inspiráció. Természetesen valamennyire érdekelt a dolog, de nem gondoltam, hogy valaha még ezzel fogok foglalkozni.
– A gyermekeidet is ebben a szellemben neveled?
– Nem vagyok egy erőszakos ember, ráadásul még kicsik is, Gyurika 13, Hédike 12 és Mátéka 3 éves múlt még csak. Kizárólag a példával nevelem őket, nem beszélek arról, hogy egészséges életmód, hanem én is úszok, futok, ahogy apámtól átörököltem. Õ sem mondta soha, hogy ússzál vagy fussál, hanem egyszerűen csak láttam, hogy miket csinál. Szóval, ilyen tudatosan nem nevelem őket, mert az erőszakosnak tűnne, elég, ha a sportos életmódot látják.
– Elképzelhető, hogy nemsokára valamelyik fiaddal együtt úszod át a Dunát?
– Nem tudom, Gyurika már mondta, hogy ő nem akarja átúszni a Dunát. Jelenleg a Vasasban játszik, őt jobban érdekli a foci. Mátéka meg még pici, de a múltkor, amikor a fürdőkádban játszottam vele, azt mondta: "Apuci, majd én is fogok úszni a Dunában." De hát ez még csak egy 3 éves gyerek szájából hangzott el... Majd meglátjuk, de nem feltétlenül fontos, hogy ez a hagyomány továbbmenjen. Aztán ki tudja, hogy az élet mit hoz, mindenesetre én nem erőltetem, hiszen nekem se erőltette soha senki, csak úgy belesodródtam.
– A feleséged mennyire tud azonosulni ezzel az életszemlélettel?
– Õ ilyen szempontból kívülállónak számít, én élem a magam életét, és ő nem szól bele. Jézus is azt mondta, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ez nem azt jelenti, hogy ő egy begyöpösödött ember, hanem egyszerűen csak másként él, nem foglalkozik ennyire az egészséges életmóddal, mint én. Õ más értékeket képvisel, más az életszemlélete, el kell fogadni, ettől még működhet jól egy kapcsolat. Annál rosszabb nincs, mint amikor valaki erőszakosan rá akarja beszélni a másikat, hogy hogyan éljen. Õ ilyen szempontból teljesen a szakmán kívülálló.
– Mik a tapasztaltaid, kik a legfogékonyabbak az egészséges életmód követésére?
– A nők! Abszolút a nők. Most is jógaórát tartottam, ugyan van egy-két fiú, aki eljön, de általában a nők fogékonyak rá, ők egyértelműen jobban vigyáznak az egészségükre. De nem csak a jógánál figyelhető ez meg, tartok masszázstanfolyamokat is, ott is ők vannak többségben. Talán ezért is élnek tovább...
– És életkor szempontjából?
– Általában a középkorosztályt érdekli az ilyesmi, aki már kezd idősödni, de azért még nőnek érzi magát, és csinos akar lenni. Vannak idősebbek is, de általában a 40-50 évesek vannak itt jellemzően.
– Előfordul-e néha, hogy Schirilla György "szabadságon van" és esetleg olyan dolgokat is eszik, amik inkább finomak, mint egészségesek?
– Igen, például szoktam fagyizni... Vagy néha, ha nyaralok, beülök egy pizzériába, az se annyira egészséges... Persze azért nem ez a jellemző, inkább arra törekszem, hogy egészséges házi ételeket egyek. De olyan is van, hogy egy-egy nagyon fárasztó napom után beülök egy cukrászdába és eszem egy dobostortát. Néha az embernek kell egy kis elhajlás...
– Vegetáriánusként nem jutott eszedbe soha, hogy hiányzik a hús?
– A húsevés egy alkati kérdés. Van olyan ember, aki nem tud meglenni hús nélkül, és húst hússal eszik, de én nem vagyok ez a típus. Nekem nem hiányzik, így nem is eszem. De hangsúlyozom, az ember értékét nem ez határozza meg, hanem, hogy mennyi szeretet van benne, legalábbis én ezt gondolom. De ennek ellenére volt már olyan, hogy valahol volt egy lagzi, és finom csirkecombok, meg illatozó húsok voltak kirakva, ugyan nem ettem belőle, de azért a nyál összefutott a számban, hiszen fiatalabb koromban én is "húsevő" voltam, és az agyam "nosztalgiából" emlékezett erre. De egyébként nem okoz nehézséget, hogy nem eszem húst, hiszen annyi finom étel van...
– Manapság már az egészség is üzletté vált, mik a tapasztalataid, mennyire akarják átverni az embereket ilyesmivel?
– Igen, az egészség üzletté vált, ez tény, viszont a tapasztalataim jók ezen a téren. Vannak olyan termékek, amik tényleg nagyon finomak és egészségesek. Magyarországon már van olyan biokultúra-hálózat, ahol az ember igenis egészséges élelmiszereket, tápanyagokat vehet magához. Kicsit drágábbak ugyan, de az igazi, komoly bioboltokban, biopiacokon jó áruk vannak. Kifejezetten minőségi termékeket lehet kapni. Vannak nagy mesterei a biogazdálkodásnak, akik nagyon jó dolgokat tudnak csinálni. Én a házilag elkészített finomságokban, biogyümölcsökben, zöldségekben hiszek. A nagyipar tömegcikkeket gyárt, nem tud egészséges dolgokat előállítani. Gyárban nem lehet táplálékot készíteni, mert az "gyár".
– Láttam a honlapodon néhány ilyen bioterméket, te is foglalkozol ilyesmivel?
– Nem, az más. Azok a cégek az úszásaimat támogatták, ezért hálából feltettem őket a honlapomra. Én a jógával foglalkozom, masszázstanfolyamokat tartok, könyvet írok, de nem forgalmazok termékeket. Bár, ha valami jó dolgot kitalálnának, még az is lehet, hogy elvállalnám, mert az életben három dolog fontos: a szeretet, az egészség és a pénz. Ne nevess, ezt komolyan mondom, ha a háromból egy hiányzik, akkor már veszélyes a helyzet...
– Ezek szerint nem rossz érzés az, hogy a pénz ebbe is beleavatkozik?
– Egyáltalán nem. Ez teljesen természetes. Ha van egy kecskepásztor, akinek van negyven kecskéje, azokat meg kell fejni, a tejből sajtot kell csinálni, utána elvinni a biopiacra, ez mind pénzbe kerül. Ha valaki dolgozik, akkor meg kell fizetni, ráadásul a biogazdák éjjel-nappal ezzel foglalkoznak, valamiből meg kell élniük. Az viszont zavar, ha valaki hamis dolgokat árul, hamis eszméket terjeszt vagy például energiát ad, és ezért fizetséget vár. Úgy mondanám, hogy vannak dolgok, amikért nem szabad pénzt kérni. Ilyen például az is, amikor tudjuk, hogy az illetőn már nem lehet segíteni. Vagy ha találkozom valakivel, aki szegény, de mondjuk a jógán részt akar venni, akkor beengedem. A természetgyógyászoknak humánusnak kell lenniük, nem kérhetnek mindenkitől mindenáron pénzt.
– Ha mondjuk 120 évesen, életed végén visszatekintesz, mikor lennél elégedett, mit kell még addig véghezvinned?
– Akarok még írni egy csomó könyvet, szeretnék a jógával minél több embernek örömet okozni, szeretném, hogy a gyerekeim egészségesen felnőjenek. Egyébként nem akarok 120 évig élni, addig éljünk, amíg egészségesek vagyunk. Ez genetikai kérdés, van, aki iszik meg cigizik és sokáig él, van, aki meg ügyel magára, de állandóan beteg...
– Hogyan tudsz pihenni, a legjobban kikapcsolódni?
– Tahiban lakom, ott, ha kimegyek a kertbe, sétálok az ösvényen a fák között, az teljesen felfrissít. Imádom a természetet. Imádom a földet, a magyar anyaföldet, a föld szagát, a földből kibújó növényeket, képes vagyok megsimogatni a csalánt, nem zavar, hogy össze-vissza csíp. Talán nem véletlen, hogy a nevem, a György is parasztot jelent. Szeretem a földet művelni, de csak úgy, ha nem bántom a növényeket. Az egy szerelem, ahogy látom kinőni például a hagymát. Ja, és persze a gombaszedés. Az nekem egy nagyon nagy élmény, amikor kimegyek a Pilisbe, és ott leszedem a gombát, kosárba teszem, hazaviszem, kirántom... Szeretem mindazt, ami a természettől fakad.
– Ezek szerint lehettél volna erdész is...
– Hát, nem, mert az erdésznek néha meg kell ölnie az állatokat, ráadásul, bizonyos szempontból mérnök is, én meg mindig is utáltam a matematikát...