„Kutya vagyok, nem macska!”

Nem olyan rég azonban néhány kutya úgy gondolta, hogy ők kutyábbul érzik magukat a többi ebnél, és szövetségre léptek. Megalapították a Nem Nyávogók Közhasznú Szervezetét. A többi négylábú társuk nem igazán értette, hogy miért kell hangsúlyozni azt, ami természetes, hogy egy kutya sohasem nyávog, és nem alszik napi 16 órát. Az a hír járta, hogy a szervezet tulajdonképpen a macskák ellen jött létre, de ezt ők soha nem ismerték el. Sokan azzal vádolták őket, hogy lenézik a macskákat, mert bizonyos cirmosok sokszor inkább az állam által biztosított csontadagból kunyeráltak, minthogy egeret fogtak volna maguknak.

A szembenállást csak súlyosbította, hogy a macskák egy csoportja úton-útfélen azt hangoztatta, hogy túl kevés az egér Kutyaországban, ezért külföldre akar költözni. Úgy hallották, hogy Mókusországban mindenkinek alanyi jogon jár némi dió és mogyoró. El is indultak néhányan szerencsét próbálni, azonban a mókusok nem nézték jó szemmel a hívatlan vendégeket. A macskák is rájöttek, hogy nem szeretik a diót, így végül visszatértek Kutyaországba. Most viszont megint külföldre készülnek, mert állítólag Elefántországban előírás, hogy az egerek kötelesek önként megvárni, amíg valaki megeszi őket.

Amire senki sem számított...

Az ellentétek néha morgásokba és fújásokba csaptak át, azonban egyik nap furcsa dolog történt. Három macska úgy gondolta, hogy jelentkezik felvételre a Nem Nyávogók Közhasznú Szervezetébe. Õk azt mondták, azért, mert a többi kutyának szeretnék bebizonyítani, hogy társaik nem utálják a macskákat, hiszen ők is tagjai lehetnek az egyesületnek.

A szervezkedők döbbenten konstatálták, hogy csapdába estek. Kénytelenek lesznek maguk közé bevenni a macskákat, különben soha nem mossák le magukról, hogy még a nyávogástól is fel áll hátukon a szőr. Így megígérték a macskáknak, hogy elbeszélgetnek velük és amennyiben megfelelnek a tagfelvétel feltételeinek, például parancsra tudják csóválni a farkukat, akkor tagokká válhatnak.

Kutyavilág...

A többi kutya pedig csodálkozik az eseményen, és kíváncsian várja a fejleményeket. Közben pedig azon gondolkozik, hogy tulajdonképpen mi is történik Kutyaországban. A három macska csak provokálni akarja a büszkeségtől túlfűtött ebeket vagy tényleg hisznek abban, amit mondanak, és titkon már az ugatást gyakorolják? Fel sem merül bennük, hogy a Nem Nyávogók Közhasznú Szervezete nem feltétlenül azért jött létre, hogy macskákat vegyen be a tagjai közé?

Egy biztos, bármi is legyen a történet vége, ezzel az eseménnyel Kutyaország minden lakója jól fog járni. Ha a szervezet mégis megtagadja a jelentkezők felvételét, akkor a kutyamédia előtt bebizonyosodik a feltételezés, hogy a Nem Nyávogók Közhasznú Szervezete tényleg kirekesztő a macskákkal szemben. Ha viszont az egyesület felveszi tagjai közé a három macskát, akkor mindenki örülhet, hiszen kiderül, hogy Kutyaországban a kutyák és macskák mégis csak tudnak egymás mellett békességben élni. Egy ilyen befejezésen még talán a Jószívű SS-tiszt is meghatódna...