Az ír miniszterelnök népszerűségét jól jellemzi, hogy 11 éve töltötte be a pozíciót, háromszor választották újra. Kormányzása alatt az ország gazdasága soha nem látott fellendülést élt meg. Nevéhez fűződik a nagypénteki egyezség, amely az észak-írországi felekezeti polgárháború lezárásának lehetőségét teremtette meg. Az akkor elindult folyamatnak köszönhetően ma már az ulsteri tartományt a protestáns és a katolikus mozgalom legradikálisabb képviselői koalícióban kormányozzák, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Van tehát egy sikeres politikus, aki képes azt mondani, hogy megválik 11 éve betöltött tisztségétől, ha azzal jót tesz az országának. Reméljük, egyre több ilyen honatya tűnik fel a közélet színpadán, aki a saját érdekeinél előbbre tudja helyezni a hazája érdekét. Egy felelős ember, aki felnőtt módjára tud dönteni. Egy szerelmes ember, aki annyira szereti az országát, hogy el tudja engedni, mert a legjobbat akarja neki, és belátja, ő már csak az útjában áll.

Ritka dolog ez manapság, de mint látható, szerencsére, nem halt ki, sőt, remélhetőleg, újra el fog terjedni. Mi itt Kelet Európában pedig csak ámulunk-bámulunk. A cél adott: ilyen szintre kell eljutnia a térség politikájának, politikusainak is, de ehhez nekünk még sokat kell tanulnunk.

Mindenesetre a jó példa már megvan, előbb-utóbb nálunk is meg fognak jelenni a felelős politikusok, akik nem a napi hatalomért harcolnak, hanem előrenéznek. Képesek olyan döntéseket hozni, ami előfordulhat, hogy nekik hátrányos, de a szemük előtt lebegő cél felülírja önzőségüket. Õk a mások boldogulásáért képesek akár magukat is feláldozni.

Írországban elkezdődött egy folyamat, amit nem lehet megállítani, bízzunk benne, hogy előbb-utóbb hozzánk is elér. Én azt mondom, ha ezer évet túléltünk, akkor addig már fél lábon is kibírjuk...