Április elsejétől 9 napon át egy kisautó parkolt a szolnoki Büntetés Végrehajtó Intézet előtt, szomorúan várta gazdáját, aki miatta ült börtönben. Bander Ferenc ugyanis szembeszállt a magyar bürokráciával, és nem volt hajlandó befizetni azt a 18 ezer forintos bírságot, amit a hasonló autók forgalmazásáért és használatáért szabtak ki rá.

Ez mi ez?

A legkisebb autószerű járművekből egyre több tűnik fel az ország útjain. Praktikusak, mert kicsik, pénztárca és környezet kímélőek, és adómentesen használhatóak a jogszabályok szerint. Ezek a járművek ugyanis segédmotoros kerékpárnak minősülnek, persze azokban az országokban, ahol el tudnak egy ilyen bonyolult kérdést dönteni.
Nálunk ez nem ilyen egyszerű, mert a négy kerék már megzavarja a hatóságokat. Akárhogy számolják, mindig négy jön ki, pedig kettőnek kéne lennie, mert Árpádék a Honfoglaláskor egyértelműen lefektették a segédmotorokra vonatkozó kerékszámot.

Az Európai Unió más országaiban ezek a járművek minden gond nélkül közlekedhetnek, azonban itthon a hatóságoknak nem tetszik a dolog. Felelőtlenség lenne elismerni, hogy teljesítményük miatt segédmotoroknak minősülnek, mert akkor nem kellene adót fizetni utánuk.

Igen, de nem...

A rendőrök igazoltatásnál feljelentik a jármű vezetőjét, mert nem segédmotort vezetett segédmotorként. A vezető fellebbez, és a bíróság elismeri, hogy a jármű nem minősül személyautónak, tehát a feljelentést hatályon kívül kell helyezni. Azonban a következő alkalommal az ügy kezdődik elölről.

Néhány évvel ezelőtt Bander Ferenc úgy gondolta, hogy a személyautók és segédmotorok közötti joghézagból jó üzletet lehet csinálni, és elkezdte forgalmazni a francia, olasz és egyéb gyártású mikroautókat, gondolván a praktikus és adómentes járművekre lesz itthon is kereslet. Valószínűleg arra nem számított, hogy a magyar bürokrácia csillapíthatatlan éhsége nem ismer határokat. Szó szerint, mivel az Európai Unióban már meg van az engedély ezekre az autókra, ami az összes tagállamban érvényes. De úgy látszik, amikor az Európai Unió végre csatlakozhatott Magyarországhoz, a jogászok elfelejtették a tagállamok törvényeit a mieinkhez igazítani... Ejnye-bejnye.

Bander úr tehát tüntetőleg bevonult a börtönbe, hogy ezzel is kifejezze, hisz valamiben, ami jó, sokak érdekét szolgálhatja, és nem fog meghajolni a bürokrácia előtt, kitart igaza mellett, és a nyilvánosságot hívja segítségül. Ehhez a bátor elhatározáshoz kívánunk neki sok sikert, kitartást és erőt!