Népszavazni jó. Hősnek lenni még jobb. Március 9-én remek alkalom nyílik, hogy mindkettő megtörténhessen velünk. Ha Ön még soha nem volt Jótevő, de mindig szeretett volna Superman vagy Batman, esetleg valamelyik kollégájuk bőrébe bújni, akkor már csak napok kérdése, és eljön az Ön ideje...
A népszavazás azért remek dolog, mert egy napig mindannyian hősnek érezhetjük magunkat. Azt érezhetjük, hogy tettünk valamit, befolyásoltuk a világ sorsát, ahogy ezt a képregények rettenthetetlen főszereplői is teszik. Ezen a napon mindenki belebújhat egy olyan emberfeletti lény bőrébe, aki halált megvető bátorsággal szembeszáll a Gonosszal és a Jó védelmére kel. Persze a Gonosz és a Jó szerepét Ön osztja ki, de ugye az igazság relatív dolog...
Nézzük, milyen hősszerepek közül választhatunk!
Ha reggel cselekvésre készen ugrottunk ki az ágyunkból, akkor lehetünk igazi forradalmárok: Igen! Mindenre igen! Eltöröljük a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, a tandíjat... Minden díjat eltörlünk a Földről, soha többé nem kell majd senkinek semmiért fizetni, megbuktatjuk a kormányt, elsöpörjük a múltat, felkutatjuk a bűnösöket, felnégyeljük őket, igazságot teszünk. Igen-igen-igen, mi tényleg megcsináljuk!
Ha nem forr a vérünk olyan magas hőfokon, akkor lehetünk megfontolt reformisták: Nem! Nem hagyhatjuk, hogy a reformok elbukjanak. Tudjuk mi, látjuk ám, hogy mit akartok. Romlásba dönteni az országot. Elherdálni a javakat. Elígérgetni a jövőt. Légvárakat építeni jól hangzó sablonokból. De nem hagyjuk. Mert okosak vagyunk, és előrelátók. Bölcsek. Nehéz lépés, de megtesszük. Népszerűtlen, de a jövőért áldozatot kell hozni. Megreformálunk mindent és mindenkit. És legközelebb bevezetjük a népszavazási díjat. Semmi sincs ingyen...
Ha felébredéskor filozofikus hangulatban vágtunk neki a napnak, akkor lehetünk elmélkedni vágyó, kreatív szavazók is: Igen és nem! Nem és igen! Nem dőlünk be a végleteknek! A világ nem csak igenekből vagy csak nemekből áll. Mind a kettőre szükség van. Jin és jang. Van elég iksz, mindenhova juthat belőle. Akár még egy új sorminta is kijöhet...
Ha felébredtünk, de az ágy bizonyul a legerősebb politikai tényezőnek, akkor lehetünk szimplán lusták: Népszavazás van. És? Ahhoz fel kéne kelni... Ér nekem annyit ez a dolog, hogy kikeljek az ágyból? Természetesen nem. Úgysem kíváncsi senki a véleményemre. Csak egy iksz vagyok a papírok tengerében. Egy iksz, amivel odafönt a nagyok játszanak. Egy szám, amely az egyik oszlopot teszi magasabbá a grafikonon. Inkább alszom tovább. Alszom és álmodom. Álmodom egy olyan országról, ahol nem csak viccből rendeznek népszavazást, ahol a politikusok tényleg kíváncsiak a nép véleményére...
Március 9-én akárhogyan is cselekszünk, büszkék lehetünk magunkra. Ha csak egy napig is, de hősök voltunk. Nagy tettet vittünk végbe, akármit is csináltunk.
És ami a népszavazásban a legcsodálatosabb: mindenki örülni fog a végeredménynek, történjen akármi. A kormánypártok büszkék lesznek a „bölcs, előrelátó” nemmel szavazókra, az ellenzék egyenként öleli keblére a „változást akaró” igennel szavazókat, és közben elfelejtik, hogy – a magyar hagyományokhoz híven – nem a pártok, hanem az ágy „nyerte” a népszavazást. Méghozzá elsöprő többséggel...