| Gépjárműoktatók beszólásai |
|
|
|
| 2008. szeptember 29. hétfő, 16:21 |
|
Tanulóvezetőnek lenni nem kellemes feladat, de a legtöbben átesnek életükben ezen a stresszes feladaton. Az oktatóknak sincs könnyű dolguk, kínjukban már nem tudnak mit mondani. Illetve tudnak, de abban nincs köszönet...
Indulás előtt legközelebb győződjön meg róla, hogy bent ülök-e a kocsiban. A frontális ütközés nincs benne az anyagban. Kérem, tolatásnál ne térdeljen fel az ülésre. A bekanyarodási szándékát legközelebb ne a hátsó ablaktörlővel jelezze! Mivel KIT nem tudott eljönni, így ma is magának kell vezetnie. Az előzésnek nem az a lényege, hogy kikerüli az Ön előtt haladó autót, aztán a szembejövők őszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak. Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor ne 12000-es fordulatszámon működjön, mint az elmúlt húsz percben. De ezt jó lenne a gyakorlatban is bemutatni. A gyalogos a legocsmányabb állatfajta, mert mindig azon töri a fejét, hogy mikor ugorjon az autó elé… Igen. Valóban. Ebben a tükörben akár sminkeli is lehet, de nem ez az elsődleges cél… Ne hullámozzon már itt az úton, nem hoztam a tengeri betegség elleni gyógyszerem! Kedves! A szlalom célja nem ugyanaz, mint a bowlingé… Már nem vagyunk gyalogosok. Nem a járdán közlekedünk… Legközelebb ne kérje meg a vizsgabiztost, hogy nézze a hátsó ablakon át, hogy merre kanyarodjon tolatásnál, miközben maga előre néz… Ne Úristenezzen! Isten most értem imádkozik, hogy egyben hazaérjek… Veresegyháza óta nem nézett a jobb oldali visszapillantó tükörbe… Nézze már meg hogy megvan-e még! Mi lenne, ha használná a pedálokat, és nem én vezetnék maga helyett?… A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs. |






